Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Tizenhetedik levél: A gyökerek
kettős, magyar-szlovén állampolgár. Nem tudhatta, de azt sem, hogy ennek is eljön az ideje. Ez is csak az én, vagyis a családom választása volt. Lelkesedéssel éltem meg, annyi elvesztett csata után. Mit üzenjek dédapámnak? A megbékélést, a belenyugvást, hogy mi ebben a helyzetben is boldogok tudunk lenni. Talán a következőképpen. Amint a két kultúra és a két nyelv (szlovén, magyar) közeledik egymáshoz, úgy szaporodnak köztük a vergődő lelkek, akik kettős utat járnak, két lélekből csinálnak egyet, vagy egymás mellett élnek. Nem tudom. Nem tudhatom. De az egészen biztos, hogy fel kell élednie ebben a lélekben a felelősségnek. Mi lesz belőlük, és fel kell csillannia a reménynek is,:mi lehet belőlük? Századunkban, amely főleg itt, a Muravidéken a két kultúra elkeveredésének a korát éli - multikulturalizmus -, számomra kérdésessé válik, hogy a több évszázada ápolt magyar nemzetiség úgynevezett „népi ízei” benne lesznek-e a multikulturális léthelyzetben. És szükség van-e olyan kétnyelvűségre, amely nem sorsszerű, hanem megcsinált, hivatalosított, vagy történelmi és politikai döntések eredménye? Nem tudom. Végül is csináljuk, amennyire lehetséges. Én is csinálom, nem léphetek ki belőle. Egészen másképpen szeretném hinni, hiszen nekem is van benne részem. Úgy képzelem el, hogy a két sors közé került emberek kétnyelvűségének az a célja, hogy a sorsunkat összekösse és ezzel a nyelvünket is! Csak ez a kiút van. Ezt is sorsszerűén választjuk, mert az identitásunk és a másság iránti nyitottságunk ezt diktálja. Talán ez volna kiindulópontom az elmélkedéshez. A kompromisszumokba az ember nehezen megy bele, számos traumát, kishitűséget, esetleges lenézést, megalázást, konfliktust, vesztes csatákat kellett átélnem ahhoz, hogy rádöbbenjek, csak ez az utam van - a sorsszerűségem vállalása, minden előnyével és hátrányával együtt. A sorsszerűség mindig elénk tartja a tükröt. Bele kell néznünk. Igazán őszintén eddig csak Kristóf fiammal tudtam erről beszélni, amikor hazafelé indultunk Ljubljanából a sportgimnáziumból, ahol felvételi vizsgát tett. Tudtam, hogy felveszik, és elhagy. Tudtam, hogy szlovénul kell 119
