Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)

Tizenhetedik levél: A gyökerek

érettségiznie, s tudtam azt is, hogy csak akkor lehet boldog a szlovén sportpályákon, ha megismeri a szlovén sport elit­jét, ha befogadják, és megtanulja tőlük a szakmát. S aztán nagyon sokáig tartott az autósztrádán az út hazafelé. Sokáig küszködtem azzal is, hogy kisírjam magamat, sírhatnékom volt. Majd feltettem a napszemüvegemet, s megkérdeztem a jelenlevőktől, hogy miért nem kérdezik meg, miért is sírok. Csend volt, zavarba ejtettem a fiamat is, meg a férjemet is. S abban az egy órában filmszerűen lepergett előttem az éle­tem minden képe. Magamat láttam húsz évvel azelőtt egy másik autósztrádán, amely Budapest felé vitt, csak ellenke­ző irányban. Azt mondtam Kristóf fiamnak, hogy: „Tudnod kell, a mai nap sorsszerű számodra, ez a te döntésed és a te sorsod, a te kétnyelvűséged. Hétvégeken itthon és hét köz­ben mobilon is magyarul is beszélünk, s azt kérem tőled, hogy velem mindig magyarul beszélj, mert én vagyok az anyád, és anyámmal én is magyarul beszélek. Ljubljanában is élnek jó emberek, szakemberek, keresd meg őket. Minden szakterületnek megvannak a kivételes személyiségei. Még nem tudhatjuk, hogy mi lesz a te utadból. A nyelv csak kí­sérheti a boldogságot, de önmagában nem boldogság. S vedd úgy, hogy amennyire a szlovének meg tudnak bántani, annyira a magyarok is megbánthatnak, vagy bárki más a világon. S ebben a te kétnyelvűségedben csak egyre össz­pontosíts - „az emberre”. Ennyi volt a tanácsom. S ez a válaszom kilencven év elteltével dédapámnak is. A boldogulásom kiindulópontjaként az ő nyelvét örököltem. Ezek a gyökerek kötnek ehhez a tájhoz, a családomhoz, de meg kellett tanulnom a többség nyelvét is a boldogulásom­hoz. Nemrég egy szerződéssel átadtam a szüleimtől örökölt földet az öcsémnek, hogy önálló gazda lehessen és európai uniós támogatásban részesülhessen. Rendezni kellett a csa­ládi tulajdonviszonyokat. Lemondtam a földről, hogy az öcsém is boldoguljon. De ez a föld fog mégis eltakarni. Egy kicsit elárultam a paraszt őseimet, talán dédapámat is. Szé­gyellem is magamat egy kicsit, de megtörtént, ehhez az Eu­rópai Unió mezőgazdasági politikája is hozzájárult. Nem adnak támogatást, ha nincsen tulajdonodban a föld, a birtok. 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom