Szúnyogh Sándor: Enyém e maréknyi fény (Lendva, 2013)
Pedig akkor még vad kölyökként rohangáltam a rakott szoknyás lányok után. Átkozott kockás füzet: hozzám magányos éjszakákon, miért nem kopogtál be? Enyém a fény... Maroknyi fény tenyeremben, féltett kincs. Napsugár aranyesője mosolyt-keltő biztonság az őszi fényben, új reményben. Néma várakozás önmagába fordult csend, tenyerem féltve ökölbe szorítom: enyém e maréknyi fény. 17
/
