Kaszás József: A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei - Magyar névtani dolgozatok 134. (Budapest - Lendva, 1995)
A földrajzi nevek változása
érdemel az igen naiv népetimológia is!): "Fekete erdő és fekete ér folunak mocsararaival van körülvéve, s úgy látszik, hogy Hídvégi községből, mely két községnek hatéira hajdanában összefoglalva volt, népesítetett meg... eredeti nevét megközelítőleg onnan vette, hogy megbánta a ki legelsőbe oda települt, mert mai napiglan Is mindenki azt mondja, hogy Hidvégen jobb földek vannak, mint Bánután." — Gyertyános ~ Gaberje: első adata 1773-ból való (Hnt.). Pesty: "Gyertyános község egyik felől a Mura vize, másik felől Gyertyánfa termelő erdőtől körőlvétetlk, ahonnan ezen község eredeti nevét Is kapta. " Furcsa ezek után, hogy a magyar hivatalos névadásban nem a Mura-, hanem az egykori megyére utaló Zala- jelzővel egyénltette. (vö. 1913: Zaigyertyános, Hnt.). Hídvég - Mostje: első adata 1773-1 (Hnt.). A XVI. századi adóösszeÍrásokban még nem szerpel (Gönczi, GH. 85). Pesty adatközlőjének névmagyarázata: "A helység nevét igen hihető onnan vette, hogy igen sok hid vam a határjában, melly az úgy nevzett Lendva vizének több csatornyáin vám. " Kámaháza - Kamovci: Gönczi véleménye szerint "újabban keletkezett község" (GH. 84), adataim csak 1773-tól vannak róla: Kámaháza (Hnt.), s ugyanilyen alakokban fordul elő Lipszkynél is. Nyilvém tudálékos etlmológiának köszönhető az 1873-1 és 1882-1 magyar helységnévtár Kámaháza adata. — Kőt - Kot: irásvál tozatai: 1773, 1808, 1873: Kóth (Hnt, Lipszy), 1892: Kót, Kóth, Koóth (Hnt.), 1907, 1913 (Kót (Hnt.). A név megfejtéséhez nem találtam elég fogódzót. (De vö. ehhez Pesty adatközlőjének véleményét: " Kóóth község. E községnek neve hihetőleg Vend nyelvből vette erdetét, mivel a vend szó kout annyit tesz, mint sorok, és a község is mintegy sorokban a Mura mellékben van fektetve.") — Lendvalakos (mai: Alsólakos - Dolnji Lakoš és Felsőlakos - Gornji Lakoš: első adata 1773-ban még egy községnek jelzi: Lendva Lakos (Hnt.), Lipszky már szétválasztja két részét (Also-Lendva-Lakos, Felső-Lendva-Lakos). A magyar hivatalos névadás elhagyatta mindkét névből a fölöslegesnek Ítélt Lendva- elemet (Alsólakos, Felsőlakos, vö. Hnt. 1913). A -lakos utótag feltűnik egy hosszúfalusi puszta nevében is: 1864: Szabó lakos (T. Hf. ). — Zsitkóc - Žitkovci: első adatom 1808-ból való (Lipszky). A név megfejtéséhez nem találtam fogódzókat. 4. A határbeli nevek változatai Lendva környéki gyűjteményemben roppant sokszínűek. Ha ebből a szempontból vetnénk össze a jelenlegi neveket a történeti adatokkal, azt kellene megáilpitanunk, hogy a fejlődés az egyszerűbb formáktól a bonyolultabb, összetettebb alakok keletkezése felé tart, legalább is az egykori egyelemű neveknek igen sokszor már több irányban differenciálódott folytatásait jegyezhettem fel. De akad példa szép számmal az ellenkezőjére is: a történeti forrásokban nem ritkán találjuk meg a mai nevek értelmező utótaggal vagy differenciáló előtaggal bővített alakváltozatait. Az értelmezős nevekkel kapcsolatban azonban meg kell fontolnunk és figyelembe kell vennünk azt a lehetőséget, hogy azok tulajdonképpen nem az élő nyelvhasználatot tükrözik, hanem a történeti forrás sajátságaiból fakadnak (vö. ehhez tőlem: HITK. 8. 76). A történeti és a jelenlegi névrendszer egymáshozvaló viszonya a következő fontosabb csoportokba sorolja: 1. A történeti adatok névformája változatlan alakban vein meg a mai nevek között is. — 2. A történeti és a jelenlegi névforma alaki-szerkezeti szempontból eltér egymástól. — 3. A történeti és a jelenlegi név eltérő szemléleten 40