Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

súlyt az 1959-ben elfogadott határozatok egyik pontja is, ami vi­lágosan kimondja, hogy ahol lehetőség van arra, kétnyelvű egy­séges iskolai rendszert vezessenek be. Tehát az egynyelvű nem­zetiségi iskolák '59-60-ban megszűntek, és ekkor kezdődött a kötelező kétnyelvű oktatás, ami azt jelentette, hogy a nemzetiségi területen - amelyet statútummal és törvénnyel határoltak körül - az iskolák kétnyelvűek lettek, és ebbe az iskolába járt kötelezően minden gyerek, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. Kezdetben, meg kell őszintén mondani, ez nem volt könnyű dolog. Különösen azoknak a szlovén szülőknek megmagyaráz­ni, akik nem az ún. őslakos szlovénok közé tartoztak - mert a rég ott élőkkel volt mindig a legkevesebb baj -, hogy holnap reggeltől a te gyereked is kétnyelvű iskolába fog járni, és köte­lessége tanulni mind a két nyelvet. De az '59-es párthatározatok értelmében egyesek meggyőződésből, mások inkább fölsőbb utasítás alapján ezt föladatnak tekintették, nekiláttunk. Bizony az első években kialakultak olyan konfliktusos helyzetek, hogy sok helyen a szülők ellenezték - különösen a bevándorolt szü­lők. De a társadalom ettől az elképzeléstől nem állt vissza, és '61-62-ben ezek a viták meg is szűntek. '64-ben kicsit újra kezd­tek ébredezni, de nem a lendvai területen, hanem Muraszombat környékén. A kétnyelvű oktatás ellen kifogásokat emeltek. SZAB: Én azt hiszem, hogy ez megérdemel egy kicsit részletesebb kifej­tést, egészen az alkotmánybíróságig. VS: Nos, 1964-ben a Gornji Petrovci / Péterhegy környéki falvak magyar gyerekei Péterhegyre jártak iskolába, ahol nekik ún. két­nyelvű tagozatuk volt. Az egyetlen kis hodosi magyar iskolában önálló tagozathoz kevés gyerek lett volna, összevonták őket. No, az ebben a tagozatban tanuló gyerekek szülői, mindazok az em­berek - legyen az postás, vasutas, rendőr, vagy akárki, szlovén ember -, akik Hodoson laktak, felháborodtak, hogy az ő gyer­meküknek is kötelező volt ebbe a kétnyelvű iskolába járás. Kifo-79

Next

/
Oldalképek
Tartalom