Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

összefogni, akik aktívan hozzájárulhatnak a magyar nemzetiségi művelődés létrehozásához. Nem volt egyszerű és könnyű ezt megszervezni, mert a magyar nemzetiség sorai között is akadtak olyan emberek, akik úgy gondolták, hogy ez megint valami szakadár, szeparatista politika. Különösen az idősebb korosztályhoz tartozó emberek, azt mondhatnám, inkább a pedagógusok soraiból, akikre számítottunk, nem nagy szimpátiával fogadták, tartózkodtak ezzel szemben. Ezért igen nagy politikai meggyőző munkára volt szükség, falun-városon egyaránt. Megpróbáltuk az embereket összefogni, külön alapszabályzat alapján működött a Magyar Közművelődési Bizottság.

Világosan kitűnik ebből, hogy mik voltak azok a területek, amelyeken a magyar kisebbségi szervezet megpróbált tevékenykedni. Első a nemzetiségi nyelvű oktatás, utána a falusi művelődési élet föllendítése, könyvtárak létrehozása, a különböző termek biztosítása, illetve azoknak a helyrehozása. Lényegében ez csak oktatási és művelődési szervezet volt, akkor még a kétnyelvűségről és ehhez hasonló dolgokról nem igen beszélgettünk. Talán érdemes azt is megemlíteni, hogy ez a szervezet már magába ölelte mind a két mostani területen élő magyarságot, ez az akkori lendvai és muraszombati járásokban élő nemzetiség közös szervezete volt.

Ha megnézzük a Ljudski glas 1950. évi számait, olvasható, hogy kiket választottak meg a szűkebb körű vezetőségbe. Pontosan lehet látni, hogy kik voltak Lendva környékéről a tagok, és kik a muraszombati községben élő nemzetiségiek, pl. Dávid Kálmán, Kővári János Muraszombat környékéről valók, a többi mind lendvai. Tehát ez a maihoz hasonlóan egységes szervezeti forma volt.

Talán érdekes az, hogy itt lettem megválasztva titkárnak annak idején. Emlékszem rá, Vlajjal nagyon sokat beszélgettem, nem akartam semmiképpen se vállalni, mert én úgy éreztem, hogy erre a funkcióra nem vagyok alkalmas. Különösen azért nem, mert mint fiatal, 24 éves, tapasztalatlan embernek, azokban

63