Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

vábbi zaklatás nem volt. Annyit azért megtettek, hogy akik a szerződést nem írtuk alá, nem osztottak be a többi munkások közé, hanem elkülönítettek vagy három hétre. Egy nagy akácos erdő feküdt ott, abban a téli fagy, illetve a téli havazás alkalmával sok fa letört. Nekünk azt kellett vágnunk. Úgyhogy mi hetekig ott dolgoztunk, a munkásság jó része nem is tudta, hogy mi a szerződésünket nem írtuk alá. Ők azt hitték, hogy mindenki aláírta, aztán rendben van minden, hisz a csendőrök figyelmeztettek bennünket, hogy ha a legkisebb ellenállás lesz is, a haditörvény nevében megtorlásokat foganatosíthatnak. De hát én tudtam, hogy kiskorú vagyok, nem töltöttem be még a 18 évet, úgyhogy velem szemben ez, több mint valószínű, nem történik meg. Nemsokára következtek az első konfliktusok. Aratás volt. Azt hiszem, a fiatalabbak manapság már nem is tudják, hogyan folytak az ún. kollektív aratási munkák. Az 50 holdas tábláról beállt a 20 kaszás, ami úgy nézett ki, hogy elől volt a kötélcsináló, kötélvető, akkor jött a marokszedő, második kaszás, marokszedő és a kötöző - mert egy ember kötözte a kévéket két kaszás után -, és így tovább, hatos csoportokban.

Éppen déltájban volt az idő, amikor pihentünk. Mert egyórás pihenőidőt adtak ebédkor. Egy szőlőben, terebélyes akácok alatt ebédeltünk, feküdtünk. Látjuk, hogy jön a Herceg Ferenc lóháton. Mindenen keresztül, mint Horthy a fehér lovon, csak úgy porzott minden utána. Az öreg Pista bácsi annyira félős ember volt, mondta: emberek készülődjünk - olyan csendes, biztató hangon -, emberek készülődjünk ám a munkára, mert jön az intéző úr. Mivel én a hatosok közé tartoztam, gondoltam magamban, ráérek én legalább negyedóráig feküdni. A sapkámat odább raktam s egyet fordultam. Odaér az intéző, kezd kiabálni, mit lustálkodunk, gyerünk, gyerünk, az volt neki a mondása: hadd szóljon, hadd szóljon! Amivel azt akarta mondani, hogy minél szaporábban vágd. Én nem reagáltam rá.

De érdekes az, hogy a Pista bácsi és a munkások zöme mindig levett kalappal várta, hát én meg eléggé olyan vasalatlan

38