Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
Mit tehetett velünk az apám? Abból a kis földecskéből tizenkét szájnak kenyeret teremteni nem volt egyszerű dolog. Azt mondta, hogy gyerekeim, iskoláztatási lehetőségünk nincs, munkát kell vállalnotok. Kiskorú voltam, ő írta alá a szerződést. A gyerek szüleinek szót fogad, menni kell. Mentem egy olyan világba, amiről nem is hallottam, nem ismertem, milyenek ott a körülmények, milyen ott az élet. A bábolnai magyar királyi állami ménesbirtokról beszélek, mert az már akkor is állami, sőt a háború alatt inkább katonai igazgatás alatt volt, legalábbis az a major, ahol mi dolgoztunk. SZAB: Tehát a bábolnai magyar királyi állami ménesbirtok farkaskúti majorjába kerültél... VS: Azelőtt csak a családi környezetemben éltem. Talán voltam egyszer iskolai kiránduláson Muraszombatba, vagy Csáktornyán, illetve Varasdon. Ez volt a legtávolabbi. Odakerültem, teljesen ismeretlen világba. Egyáltalán semmilyen fogalmam nem volt arról, hogy mi is vár ott ránk. Magamba zárkózott is voltam, és inkább mindig valamin törtem a fejemet. Annyira furcsának tűnt nekem, amikor a rédicsi vasútállomáson fölültünk a vonatra, hogy az emberek jókedvűek, vigadnak, borozgatnak. Nem értettem, hogy hát ezek olyan jókedvűen mennek az ismeretlenbe. Egy napi, illetve egy éjjeli vonat-döcögés után másnap odaértünk, kiszálltunk a nagyigmándi vasútállomáson, ott már vártak bennünket a majori lovas fogatok. Hát talán ez is örökösen emlékezetemben marad, mikor végignézett rajtam egy idősebb bácsi, és azt mondta, fiam, hát te miért jöttél ide? Az előbb említettem, hogy olyan vézna, apró gyerek voltam. Miért jöttél ide - azt mondta -, ezt a munkát, amit te vállaltál, nem bírod ki. Álmos voltam. Gondoltam magamban, jól van, mondott, amit mondott, nem foglalkoztam vele. Ugyanúgy, mint a többi nép, másnap reggel napkeltekor, mikor megszólalt a kisharang, kiálltunk, megkezdődött a névsorolvasás. Beosztottak bennünket 30
