Zágorec-Csuka Judit: Viharverten (Lendva, 1997)
"Én a halál rokona vagyok…" (Ady Endre) - halál-versek
Csáktornyára vezető út Szomorú menet lehetett a kuršaneci erdőből Csáktornyáig vezető haláltusás vergődésed, míg véres fejed ott rázkódott a tartani igyekvő Bethlen Miklós, ifjú erdélyi főúr ölében, a nyomasztó csendet ritkán törte meg zaj, lassan vonult a hintó a vakuló szürkületből a fekete éjszakába. Vakvégzet? Kiszámíthatatlan vagy könyörtelen fátum? Ó, sorstragédia! Orgyilkosok és vadállatok fergetege! Lesben állt a halál, nem volt értelme keresgélni, a novemberi zúzmarás erdőben rád talált, párbajt vívott veled, Szent Ilonka kolostora beleremegett, mégis három sebet hagyott rajtad a magyar igazság. Reménységként haltál meg abban a nagy vadon erdőben, kit kevés szem látott. Európa mégis gyászolt. Ördögi körben forgott veled a politika, mégis megragadtál egy maroknyi időt, sorsodra hagyva a szálakat itt a Mura partján, elképzeléseidért ma sem harcolnak, a történelem más vizekre evezett, széthullunk, mi magyarok a végeken, az idő csap arcul, s a határsávok, golyózápor helyett az idegeneknek hódoló valóság. 55
