Zágorec-Csuka Judit: Viharverten (Lendva, 1997)
Visszatérés Ithakába - élet-versek
Vallomás Molnár M. Eszter költőnek Tudod-e azt, hogy hiába kovácsoltak erőssé az évek zúzmarás hajnalai, a szemed alatt sem lett keskenyebb az a meghatározó vonal, ránc, gyűrődés, mely mindig figyelmeztetett, hogy legyek óvatos, mert Budapesten is, Lendván is elárulhatnak a szavak nélkül maradtak. Tudod-e azt, hogy holnap sem leszek jobb, engedelmesebb, ha a tunéziai sziklákat álmodom a Lendvahegy helyett, s álmaimban felszisszenek, hogy ott még élni is tudnék, s altatóul hazavinném a hammameti alkonyatot, a Földközi-tenger kékségét, az afrikai hold ürességét, a minaretek halk imáit. Tudod-e azt, hogy ősi Isteneink is száj nélkül maradtak, s hideg csillagokon állva sodorja őket a szlovén szél, s vele együtt engem is sodornak az évek a halál kráterébe, pedig én ott szeretnék meghalni, ahol te is megváltásod várod, valahol közel a tengerhez, az áthevült habok, az algák kusza hálóiban. 19
