Bence Utrosa Gabriella: Mégis harangoztak (Lendva, 1999)

Ébredések és álmok

még a mi ízlésünknek is eléggé elvont dolog. Vannak jó üdülőhelyek, ott van a tenger, a fürdők, hegyek, nem kell mindjárt a fárasztó hegymászó túrákra asszociálni! Képzeljünk el egy kis sétát a friss levegőn, vagy rövidebb, esetleg hosszabb kirándulásokat, egészséges étkezést, egy kis könnyű testedzést, sok-sok pihenést... Igen, nem ártana végre magunkra gondolni, megkímélni szervezetünket a stresszektől, önmarcangolásoktól, különböző betegségektől.

Egy súlyos kór, rendellenesség után ugyanis már nemigen számíthatunk valódi nyugalomra, mert egy bizonyos belső figyelmeztetés már megtörtént, ha továbbra sem vigyázunk magunkra, a legsúlyosabb is bekövetkezhet.

Ezt azonban az operáció után még nem egészen érzi a páciens. Kábult és fáradt a szervezete, a gondolatok pedig még nyugodtan pihennek. De a letört hangulat hamarosan elmúlik, helyet adva az agyműködésnek, és ott bent újra motoszkálni kezd valami. A sziszegő, sötét gondolatok is új erőre kapnak, elfoglalva a rövid ideig tartó kényszernyugalmat. Akaratlanul is egy újabb kellemetlenségre kell gondolni. Vajon milyen formában jelenik majd meg? Betegség (hasnyálmirigy-gyulladás, máj, szív, tüdő, vese...), esetleg valami más?

S arra is majd kénytelenek leszünk azt mondani: „Legyen meg a Te akaratod, Uram!”?

8