Bence Utrosa Gabriella: Mégis harangoztak (Lendva, 1999)

Elmenni vagy visszajönni nehezebb?

a hőség, könnyebben feloldódnak az emberben a feszültségek. Lazítani lehet végre, és így könnyebb elviselni másokat, hiszen velük is ugyanaz történik, bennük is ugyanolyan folyamatok zajlanak le.

A fiatal mérnöknő, aki a küldöttséggel érkezett, olyan igazi nő volt. Szép és okos, kedves és művelt - amilyennel talán csak nagy ritkán találkozni. Mindenkit elbűvölt, mindenki őt figyelte, őt hallgatta, őrá mosolygott, de ez volt minden. Talán túlságosan eltompultak, elfáradtak, vagy a csuda tudja, de nem voltak képesek egyébre. Elfogadták, és mivel ez megtörtént, senki sem várt tőle egyebet, minthogy a társaságukban üljön, mosolyogjon és szóljon, beszéljen hozzájuk valami kedveset, érdekeset. Duruzsoljon nekik egyfolytában, amitől ők ellágyulhatnak és elengedhetik magukat.

Andre is figyelte a nőt és érezte, nagyon kellemes őt nézni, hiszen már jó ideje nem látott olyan valódi nőt, és most ez a látvány őt is teljesen kielégítette. Annyira kielégítette, hogy semmire sem vágyott vele kapcsolatban. Megállapította magában, hogy olyan egyszerű az egész, mint amikor leszakítunk egy virágot, megszagoljuk, megállapítjuk róla, hogy kellemes illatú, szép, majd vázába tesszük. És ezzel meg is szakadt vele a szűkebb kapcsolatunk, mert amikor már vizet cserélünk neki, azt már csak megszokásból tesszük, amennyiben meg nem feledkezünk róla. Persze, ha úgy érezzük, van egy saját virágunk, amely igényli a gondozásunkat, hálásan várja jöttünket, akkor az más... De nem kell mindig nyakig belegabalyodni a dolgokba - főleg az érzelmek tudnak fojtogatni és teljesen összekuszálni mindent, hogy csak egy bizonyos idő elteltével lehessen a sok gubancot és csomót feloldani.

André ekkor újra maga előtt látta a folyton visszatérő gyerekkori képet: egy fiatal nővel, édesanyjával szalad a réten gondtalanul és boldogan. Vidáman nevetgélnek, énekelnek. Édesanyja arca csak az ő kérdésétől válik ko-18