Bence Utrosa Gabriella: Mégis harangoztak (Lendva, 1999)
Elmenni vagy visszajönni nehezebb?
marabb befejezték a rájuk bízott munkálatokat, ami a külföldi partnert arra bátorította, hogy újabb megbízással lássa el vállalatukat. A nagyfőnökök, illetve felettesek kapva kaptak az újabb lehetőségen, hiszen nem kis összegekről folytak a tárgyalások, csupán az vált kérdésessé, hogy a munkások hajlandóak lesznek-e további néhány hónapig maradni, mert ha újakat kell küldeni helyettük, újabb költségek merülnének fel, meg nem is biztos, hogy azok is ugyanúgy megállnák a helyüket. Andrét mindenről értesítették felettesei, és megbízták, beszéljen a dolgozókkal. Ezek ugyan már nagyon szívesen mentek volna haza, de mivel a kereseti lehetőségek a korábbinál jóval kedvezőbbek voltak, úgy döntöttek, mégis maradnak még egy ideig. Csak miután aláírták az újabb szerződést, akkor villant át André agyán egy pillanatra a gondolat: Ivette! És talán, ...? De gyorsan elhessegette őket, majd a nehéz, feszült munka után már nem volt ideje saját, személyes problémáit boncolgatni. A fáradtság jó kifogás arra, hogy az embernek ne kelljen elmélkedni, gondolkodni, sem tépelődni. Zuhanyozás és vacsora után csak egy dolog érdekelte: a pihentető, nyugtató álom. Valahol az újabb megbízás vége felé jártak már, amikor a vállalatuktól egy bizottság látogatta meg őket. A négytagú csapat között volt egy fiatal, csinos mérnöknő is, aki csak hitetlenül tekintgetett körül, csóválgatta fejét, nem akarva elhinni, hogy ilyen elképesztő körülmények között is lehet dolgozni. Végigjárták a terepet, szemlélődtek és csodálkoztak. Aznap este kivételesen nem tértek azonnal nyugovóra vacsora után. Mindannyian egy hosszú asztal köré gyűltek a bárban, és lassan iszogattak, beszélgettek. Este valahogy minden olyan más, megváltoznak a hangulatok. Talán az ital teszi, a társaság, vagy mivel enyhül '7
