Zágorec-Csuka Judit: Kiűzve az Édenből (Lendva, 2003)
Epilógus - Zágorec-Csuka Judit: Kiűzve az Édenből
....Csente-hegy integet, Lendva-hegy integet, a Bánffyak vára visszavisszatekintget... A „lenni vagy nem lenni” kérdéskör fogalmazódik meg sok versében. Tömör és terhes gondolatokat feszeget a nyolcsoros Távozóban „programversében” is. Hiteles tükörképe ez a mai muravidéki kisebbségi magyar etnikai közösség viszálykodásainak, a meg nem értés átkos tülekedésének a hatalmi székfoglalások anyagias „bitorlásáért”. Lesznek még szekértáborok, érdekközösségek, kultúrkörök, irodalmi társaságok, fórumok, vegyesbizottságok, nyelvművelő csoportok, kihűlő tűzhelyek mellett parázstalan éjszakák, bábeli zavarok, kialudt mécsesek, meddő eszmék, csendes esők helyett jégverés, megrendült hitemben üres kelyhek, egy parttalan folyó árja sodor egy távoli éjszakába, s a köd már betakar. Vágyik egyfajta más világba! Egy jobb, egy szebb, egy emberibb és igazságosabb közösségbe, ahol a megértés, a másság megbecsülése és az érdem elfogadása az értékmérő mérce. Mozaikszerű motívumrendszerében kiábrándult csalódottságot jelenít meg új hanggal, színnel, mondanivalóval és esztétikaiirodalmi kifejezésmóddal. De a keserűség, a fájdalom és a „kitaszítottság” érzete mellett nem a belenyugvás, a lemondás, a meghunyászkodás, a „térdhajlítás”, 91
