Maczó János: Varga József 80 éves (Dunaharaszti, 2010)
A murántúli (Szlovénia) magyar lírikusok téma- és formavilága
kritériumai szerint igyekeznek valósághűen ábrázolni koruk társadalmi tudatának és világának bonyolult tartalmát a megfelelő művészi formák alkalmazásával. így tehát szüzséjük a közösségi és egyéni életforma minden területén kifejezést nyer műveikben, illetőleg művészetükben. A legtöbbjüknél szinte ösztönösen, törvényszerű kényszerként jelentkezik a hazai tájhoz, a szülőföldhöz való erős érzelmi-gondolati kötődés lírai megfogalmazásának igénye. Halicanum szülöttei kutyánál hűebb fiai vagyunk e földnek bárhova visz is sorsunk lábunkat törve is hazarontunk bármilyen szél fúj itt sosem fázunk a holtakkal is víg dalokat dudorászunk. (Szúnyogh Sándor: Halicanumi üzenet) Költői képeikben, kifejezőeszközeikben a meghökkentés ténye mellett az elkötelezettségre való felhívás tárgyilagossága is benne él. Érezni lehet ezekben a költői alkotásokban egyfajta különleges feszültséget, nyugtalanságot, türelmetlenséget, a szülőföld szépségét és végtelen szeretetét; a szükségszerű expresszivitásból fakadó szorongó szenvedélyességet, az emberért-remegést. S nem mindegy, hogy gyáván bújsz meg vélt bástyád mögött, vagy mily vihar zúg el fejed fölött; víg jövőt vetsz, vagy bús halált aratsz: néped szívében sziki a kő maradsz - Sorsod ideköt - nem tagadhatod! Magad, hited, fajod el nem adhatod! (Varga József: Nem mindegy) Kikiáltani a világnak és mindazoknak, akik eddig még tudni sem akartak arról, hogy a vajdasági „befutott" irodalom mellett, jóllehet egyelőre csak annak árnyékában, az anyanemzettől is távol 47
