Maczó János: Varga József 80 éves (Dunaharaszti, 2010)
Köszöntő montázs Varga Józsefhez - 80. születésnapjára
Lendván, Göntérházán és más helységekben élő magyarokat. Abban teljesen igaza van Varga Józsefnek, hogy minden azzal az első világháborús, pontosabban korábbi katonaládával kezdődött. A megtalált kézirat persze egyéni sorsokról tudósít, de benne van az is, amiről az idősebb rokon így beszél: „Kegyetlen elnyomás, fájdalmas szenvedély és vérző reménység van azokban a sorokban. A megszálló többségi szerbek elleni vádaskodás: vádirat. Olyan állapotokról szól, amelyekben tőlünk, az itt élő őshonos magyaroktól elvettek szinte minden emberi jogot." (Gabonaaratás) Nyilvánvalóan elő kellett kerülnie a szövegben Trianon nevének. Korabeli és későbbi elemzések sora bizonyította már az ottani döntések történelmi igazságtalanságát. Egyet kell értenünk Varga Józseffel abban, hogy ugyanez a történelem már igazságot is szolgáltathatna. Közhely, hogy nincs reménytelen helyzet, bizakodni mindig lehet, ahogyan tette 1921. március 15-én írt versében a napló gazdája: „ De éltető fényt küld felé / A megváltás napja!" Ez történelmi léptékkel mérve - bizonyítja az Örömmámorban című írás - csak rövid ideig tarthatott. Ugyan sokan énekelték ujjongva a rigmust: Mura mentén boldog a nép újra, Mert a szellő az ősi zászlót fújja. Jöhet vihar, százszor borulhat az is, Alsólendva magyar marad mégis! De Hegel megfigyelésén - ehhez is szolgáltat adalékot Varga József - a história nem változtatott: a történelem ismétli önmagát. 1945 tavaszától újra és hosszú ideig érték igazságtalanságok a muravidéki magyarságot (Újra„megszállva"). A nemzetiségi viszonyokból és a kisebbségi sorsból következő konfliktusokat is követhető és elhihető elevenséggel írta le Varga József (A benicei szüreti bál, A magyar Himnusz, A pusztaréti csata). Az írások tragikumát csak fokozza, hogy az összeütközések mellett a következményekről is szól. Pontosan arról, hogy azok, akiknek igazságot kellett volna szolgáltatniuk, kétféle mércével mértek. Azaz, eleve előítélettel voltak a magyarokkal szemben. Mint a példaként hozott szlovén tanító: „Ti, a társadalmunkat megfertőző undok férgek! Rusnya magyarok! A becsületes és igazságos szláv népen élősködő romlott népség! Cigányok!" (A magyar Himnusz) Recenzens-31
