Maczó János: Varga József 80 éves (Dunaharaszti, 2010)
Köszöntő montázs Varga Józsefhez - 80. születésnapjára
Elbeszélései Varga József történelmi jellegű regénnyel bizonyította, hogy érdeklődik a múlt iránt, de annál jobban foglalkoztatja a jelen, napjaink emberi sorsai. Maga figyelmeztetett arra, hogy A lendvai vár kapitánya bár históriai időkről szól, nem igazi történelmi regény, csupán fikció a 17. század lehetséges eseményeiről. A szerző persze arra gondosan ügyelt, hogy a földrajzi és etnográfiai pontosság meglegyen. Hasonlót látunk Létforgá(c)sokc\mű elbeszéléskötetében is. Nagyobb helyismerettel rendelkező kritikus nyilván könnyen behatárolhatná tájleírás vagy a szereplők nyomán, hogy Csente vagy Göntérháza, esetleg Hosszúfalu környékére jutunk-e el az írásokat olvasva. Többször voltam már vendég Varga József göntérházai lakásán, de az idő rövidsége miatt a települést alig jártam be, lakói közül csupán még egy Vargát (Károlyt) ismertem meg. Pedig szívesen beszélgettem volna én is Pali bácsival, Rozika vagy Juli nénivel, hiszen életútjuk és -módjuk sok-sok tanulsággal szolgál. Könyvét olvasva kissé irigyeltem is a szerzőt, hogy leülhetett a hideg konyhában vagy a betegágy mellé beszélgetni, s onnan lélekben, érzelmekben, ismeretekben gazdagodva (olykor persze bánatosan) távozhatott. A fentiek már jelezték, hogy Varga némiképp szociografikus eszközökkel dolgozik. Fölkeres idős embereket, meghallgatja sorsukat, tájékozódik a település eseményeiről és csaknem társalgási stílusban rögzíti azokat. Nyilván sokan emlékeznek arra, hogy a tót atyafiakról Mikszáth Kálmán hasonló módon írt. Anélkül, hogy közvetlen kapcsolatot keresnék a két író között, meg kell jegyezni, hogy Varga József legszívesebben kukoricafosztóban, közösségi házban mesélné el történeteit, mert várja, igényli, néha provokálja olvasói visszajelzéseit. A különös történet szinte egészében arra épül, hogy: „az olvasót becsapni nem szabad, illetlen, kegyetlen becstelen." Ez axiomatikus indulópont számára, amihez vissza-visszatér. Ezzel vélhetően minden tollforgató egyetért. De két ellenvetés mégiscsak ide kívánkozik. Az egyiket Arany Jánostól 27
