Maczó János: Varga József 80 éves (Dunaharaszti, 2010)

Köszöntő montázs Varga Józsefhez - 80. születésnapjára

Atkos létünk lehet-e örök, egyesülni, egyezkedni tudunk-e majd, kiirthat-e bennünket tatár vagy török, őseink földjén túlélj ük-e bajainkat? A kétnyelvű középiskola Az intézmény egyik osztályának diákjai magyar órára vártak. Meglepetéssel készültek, hogy eléneklik a magyar Himnuszt. Egy-két meghatott pillanat után be kellett kapcsolódnunk, nehogy Erkel Fe­renc zenéjétől eltérő ritmusban menjenek tovább. A szlovén alkot­mány szerint a nemzeti szimbólumok használatának nincs akadálya, de segítenünk kell abban, hogy az pontosan történjen. Az iskolába, amint Füle Tibor igazgatótól megtudtuk, három­százöt diák jár. 1980-tól kötelező a kétnyelvű oktatás, úgy, hogy a tanórák tizenöt százalékán magyarul tanulnak. (A fontos természet­­tudományi tantárgyakat csak szlovénül). A középiskolát két alapvető cél szerint irányítják. Az egyik: minél alaposabbá tegye mindkét nyelvben a jártasságot (azaz a szlovéneknek is kötelező magyarul tanulni!). A másik: szakembereket képezni a társadalmi ismeretek­ben, pedagógiában. A magyar nyelvet és irodalmat itteni tanköny­vekből tanítja László Hermina és Zag-Győfy Irma. Mindketten meg­jegyezték, sokat segíthetnénk azzal, ha a kötelező irodalomból köny­veket gyűjtenünk, és elvinnénk nekik. (Még azt is megkockáztatták, hogy esetleg megvásárolják.) Abban kétségkívül nehéz a helyzetük, hogy két nyelv és többfele tankönyv van forgalomban. Azzal búcsúzunk, hogy megkíséreljük a gyűjtő (segítő) akciót, s amint lehetséges, visszatérünk. Varga Józseftől és Szúnyogh Sán­dortól a legközelebbi tennivalók egyeztetése után váltunk el. (1993) 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom