Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

módon örökíti meg a rabok életének talán legmegrázóbb mozzanatát, a haláltánc-előzménynek is felfogható „körsétát”. A komor hangulatba csupán a „fehér liszt” metafora visz némi reményt, az emberi humánum „őrleménye”, mely ellensúlyozza a szenvedést.

Érdekességként elmondhatjuk, hogy posztumusz kötetében (Szelíd intés, 1967) már sokkal nagyobb a minőségi ingadozás, éppen az agitpropos beütés miatt, az ötvenes évek „hurrá optimizmusának” jegyében (A Jövő kovácsai, Októberi forradalom, 1917, Testvérem lettél). Nagybetegen Varga Sándornak elárulta, hogy ezek kiadását már nem tervezi. Elnémulását is nagyban befolyásolta betegsége, s hogy szinte légüres térben alkotott, és bár a politikai helyzet lehetővé tette, hogy a 60-as években a napi politikától függetlenítse magát, tragikusan gyorsan bekövetkezett halála miatt nemigen tudott segíteni az irodalomszervezésben, a fiatalabb nemzedék indulásában. Szlovén költők (Prešeren, Kajuh) verseinek nagy műgonddal történt fordításával a szlovén irodalom magyarországi recepcióját segítette elő, de pozitív példával szolgált a Tavaszvárás írói nemzedékének a muravidéki Pomurska založba kiadóval való együttműködése, a könyvkiadás megindulása terén is. Olyan kezdeményezés ez, mely a muravidéki magyar irodalom folytonosságának reményével kecsegtetett.11

A Naptár és a Tavaszvárás írói

A Tavaszvárás antológia 1972-ben jelent meg, három, a szárnypróbálgatás időszakával együtt közel egy-másfél évtizedes múltra visszatekintő szerző közös fellépéseként. A nevek a sajtóból vagy az

11 BENCE [1996): 92-93.

89