Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

1959-től megjelenő Naptárból már ismerősnek számítottak a muravidéki magyar szellemi életben. Közös bennük az is, hogy mindhárman tanítók, tanárok voltak: Szórni Pál és Vargajózsef a Vajdaságban tanult, Szúnyogh Sándor a muraszombati tanítóképzőbe járt. Közös orgánumuk, a. Naptár, olyan műhelynek bizonyult, ami egyszerre biztosította a megjelenés folyamatosságát és az irodalomszervezés, valamint az önszerveződés lehetőségét is.

Nem mehetünk el szó nélkül a Muravidéki Földművesek Naptára, a később Naptár néven megjelent évkönyv mellett, mely első 30 évfolyamával - a Muratáj irodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat 1988-as megjelenéséig - nemcsak a muravidéki magyar irodalom, de a helyi tudományos jellegű irodalom fontos fórumává is kinőtte magát.12 Nem véletlenül emelte ki a Naptár szemle jellegét Szúnyogh Sándor szerkesztő, hangsúlyozva a két legfontosabb pólust: az irodalmat és a történelmet, illetve helytörténetet. A Naptár 30 éves jubileuma kapcsán, 1989-ben e sorok írója, „ünneprontás nélkül” néhány kritikus megjegyzést is tett: „A Naptár az elmúlt tíz évben (1979-89 között - a szerző) gyakran állt a politikából beáramló, legtöbbször oda nem illő viták kereszttüzében. Legtöbbször a kalendárium-jelleget visszasíró, a példányszám-csökkenést a színvonalemelés számlájára író, rövidlátó vélemények voltak a leghangosabbak. S hogy sikeresen túljutott az akadályokon, mi több, évről évre szemléhez méltó tartalommal tudott előrukkolni, azt puszta létével bizonyítja legjobban... Küldetését azonban így is teljesítette, tűzhelyévé vált az itt kibontakozó irodalmi életnek, folyóiratpótlékként pedig helyet adott a tudományos igényű szellemi termékeknek. A Naptárt

12 Uo. 94.

90