Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

könyvet tartja a prédikátor-tanító legértékesebb alkotásának. Általa, a prédikációs irodalom szintjét jóval meghaladó teljesítményével, vált Kultsár a régi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjává. Ezt már kortársai is megerősítették, a zsoltárirodalom talán legjelentősebb szerzője, Szenczi Molnár Albert például így írt Kulcsár Postilláiróh „Magyar postillát négyet láttam: Kulcsár Györgyét, Beythe Istvánét, Bornemisza Péterét és Telegdi Miklósét, de az elsőtől kiválva alig méltók az többi, hogy újobban kinyomtattassanak”. Rendkívüli népszerűségét, háromszori megjelentetését Hubert Ildikó irodalomtörténész így magyarázta: „Meglepően könnyeden, olvasmányosan értekezett nehéz teológiai kérdésekről, Szentírás-magyarázatról, erkölcsről és annak elfeledőiről, az elöljárók felelősségéről, egyszóval az Istenhez vezető útról. Úgy szólalt meg a 16. században, már-már mai irodalmi nyelven, hogy írása (mindhárom megjelent kötetében) közérthető, tagoltságában áttekinthető, egyszerűségében szívszorító”.6 írásait olvasva nem nehéz odaképzelni a sorok mögé az írót, aki mindenféle egyházi öltözet, vagy elvárt tekintélytisztelet nélkül hirdeti az igét analfabétának, írástudónak egyaránt. A muravidéki magyar irodalom kezdeteként és első jelentős, hagyományteremtő alkotójaként az ő műve és neve ragyog fel a homályból.

Második indulás: az ideológia jegyében

Az ideológiai átitatottság - s itt elég csak Vlaj Lajosra gondolni -, amennyiben példává válik, végzetes lett volna az éppen kibontakozóban lévő szlovéniai magyar irodalomra. Vlaj azonban, mint is-6 Uo. 57-58.

84