Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

A kapcsolatépítés a zalai és a vasi irodalmárokkal intézményes formában 1979-ben indult el, a muraszombati kiadó által megjelentetett Összhang antológiával, melyben 6 muravidéki és 8 magyarországi alkotó művei szerepeltek. Az összhang-próba azonban egyszeri vállalkozásnak bizonyult, „egy irodalmi találkozó tartozéka” maradt, ahogy Pete György szerkesztő kísérőszövegében megfogalmazta. Bár a tervek szerint többre is érdemes lett volna, hiszen az irodalmi akciónak indult vállalkozást itt is, odaát is a „szellemi határkarók” felszedéseként értékelték az irodalmárok. Sajnos nem így az anyaországi egypártrendszer és a zalaegerszegi és szombathelyi kulturális vezetés, akik a muravidéki alkotók esztétikai-minőségi különbözőségeire hivatkozva, a néhány évvel később megjelent Visszhangból már kihagyatták a muravidéki szerzőket.

A felsorolt kiadványok zömében a 80-as években jelentek meg, s rövid időre úgy tűnt, hogy az idősebb korosztálynál tapasztalható kézirathiány miatt a folytonosság is veszélybe kerül. A kiadó pedig egyre kevesebb gondot fordított a magyar művek nyelvi épségére, küllemére. Egy különösen kirívó esetben (Szabó József könyve kapcsán) az írótársak felháborodásuknak adtak hangot. „Nem tudom, tudatos-e, szándékos-e, hogy a muravidéki magyar alkotók írásainak nyomdai és lektori teendőit ennyire felelőtlenül, szinte hozzá nem értőn kezelik, s így járatják le annak esztétikai-grammatikai értékeit?!” - tette fel a kérdést Varga József a Népújságban megjelent írásában.64 Ezzel megtörtént a szakítás a muraszombati nyomdaipari kiadóvállalattal, amely így a Kulturális Minisztériumtól a magyar könyvek nyomtatására évente igényelt összegekről is lemondott. A 90-es években előbb a Szlovéniai Magyar Irócsoport,

64 Varga [1988]: 4.

70