Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

járás társadalmi szervezeteinél csak ezután merült fel regionális rádióadó felállításának gondolata. Ez hamarosan meg is valósult, egy katonai hírközlésre használt rádióadó felállításával. De a stúdió és a szerkesztőség megalakításának ügye 1959-ig húzódott el.

Hajós Ferenc, Szlovénia első magyarországi nagykövete, nemzetiségi politikus, a 60-as és 70-es évek rádiós-tévés vitáinak homlokterében álló témák közül a lendvai stúdió megépítését, illetve a szerkesztőség „bázis-közeibe”, Lendvára költözését emelte ki: „Akkoriban az az elv vezérelt bennünket, amely még ma (a 2000. év közepén) is időszerű, hogy az anyanyelv megőrzése érdekében a nemzetiségi médiának abban a környezetben kell működnie, ahol a nemzetiség él. És ezt mindenütt erélyesen hangsúlyoztuk, egyben pedig szorgalmaztuk a hallhatóság javítását... Sajnos voltak belső ellenállások a stúdió Lendvára történő költözésével kapcsolatban, de köztársasági szinten egyértelműen támogatták ezeket a törekvéseket. Hogy ez meg is valósuljon, hogy Lendván épüljön meg a rádió stúdiója, számtalan tárgyalásra volt szükség.”53

Báti Koncz Zsuzsa, a Népújság felelős szerkesztője, ezekre az időkre emlékezve, a műsorkészítésről és az új médiumról elmondta: nem számított különösebb tényezőnek, hiszen a fejlesztés - műszakilag kevésbé igényes médiumról lévén szó - inkább a nyomtatott sajtót érintette. A politikai kontrollról, cenzúrázásról is hasonlóképpen vélekedett: „Egy másfél órás műsor nem volt számottevő. Ha volt is, az általános valami volt, de hát mindenki tudta milyen rendszerben éltünk. De különösebb direktívák nem voltak.”S4

Tegyük hozzá, nagyobb népszerűségnek nem örvendett a Muraszombati Rádió magyar nyelven sugárzott műsora, a hírműsorokat

53 Uo. 90.

54 Uo. 90-91.

59