Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

például alig hallgatták, inkább az azóta is legnépszerűbb „szív küldi szívnek”, zenés jókívánságoknak volt sok híve a határ innenső és túloldalán, Zala és Vas megyékben. Mivel fizetéses szolgáltatásról volt szó, az érdekelt hallgatóság arányairól is tájékozódni lehetett. A magyar nyelvű rádiózás és tévézés a nyolcvanas évek végén a Népújság hetilapnál dolgozó újságírók állandó bedolgozásának köszönhetően, majd a lendvai rádióstúdió megépítése után indult látványos fejlődésnek. 2000-re szinte „egész napos”, 7.30-tól 19.00 óráig tartó rádióműsort sugárzott a Lendvára költözéssel Muravidékire keresztelt Magyar Rádió (MMR). Négy évvel később pedig Végi József, a rádió felelős szerkesztője lelkesen számolt be arról, hogy további 95 perccel bővült a műsoridő, fiatal munkatársak csatlakoztak a stábhoz, új műsorok kerültek a műsorsémába, már egy éve teljes gőzzel sugároz az új középhullámú adó, valamint épül az új stúdió is.55

Halász Albert, az RTV Magyar Szerkesztőségének igazgatója, aki a posztot 1998 decemberétől töltötte be, már kevésbé volt optimista, amikor az elért eredmények mellett az előttük álló feladatokról is szólt: „A műsoridő, az anyagi feltételek, az alkalmazottak számának növelése terén talán sikerült előrelépést tennünk. De ez nem ok arra, hogy hátradőljünk a székben, hanem dolgozni kell továbbra is, hiszen vannak még célok, tervek. Úgy látom, hogy amit eddig elértünk, még mindig kevés ahhoz képest, amit el tudnánk érni a rádió esetében. Javítani kell a műsor minőségét, bővíteni kell a műsoridőt, javítani a műszaki feltételeket, a munkakörülményeket - ami a közeljövőben meg fog oldódni növelni a hallhatóságot és még sorolhatnánk... A rádió jövőjét abban látom, hogy egy

55 VÉGI (2004): 88.

60