Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

az olvasó. A szlovéniai magyarok hetilapja, áttérve a korszerűbb, »reviális«-formátumra, ezúttal színesebb, takarosabb külsővel jelenik majd meg. Valljuk be őszintén, már régen aktuális, szükséges is volt az ilyen újítás, hiszen a rohanó világunkban az olvasóknak jól áttekinthető lapra van szüksége, mely segíti eligazodását az információözönben.”47

A tartalmi változásokat, a formai változások szükségképpeni velejáróit, illetve ennek igényét, ekképpen fogalmazta meg a lap egy külső munkatársa és hűséges olvasója: „A kritikai rovat hiánya, a kritikusi hangnem és a kritikai él hiánya jellemezte eddig a lapot: a közvélemény formálását, a közízlés fejlesztését az általános műveltségi szint aggasztóan alacsony volta miatt, a lap legfontosabb feladatának tekinthetnénk. Fontos tehát, hogy olyan újságja legyen a nemzetiségnek, mely szemléletét alakítja, identitástudatát ébren tartja és erősíti. Ezt várjuk el, mi olvasók: az új külsőhöz méltó belső tartalmat.”48

S mint az várható volt, most sem történt igazi áttörés, bár szinte teljes sajtószabadságot élvezett a lap. A teljes áttörésig, a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet megalapításáig azonban a tapasztalatlan, fiatalabb politikus-nemzedéknek még „futnia kellett néhány kört”.

Két dilemma is felmerült: az egyik, hogy vajon a rendszerváltással felgyorsuló privatizációs folyamatok milyen módon befolyásolják majd a lap jövőjét, s vajon a muraszombati lapkiadó vállalat termékeként meg tudja-e őrizni viszonylagos függetlenségét? E mozgalmas időszakban, a vadkapitalizmus burjánzásának korai szakaszában vajon jó kezekben van-e a Népújság és szerkesztősége?

47 Bence (1994): 64.

48 Uo.

54