Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

val, legfőbb feladatának pedig „az önigazgatású szocialista társadalmunk fejlődésének kreálását” tartotta. Mindezek mellett szinte másodlagos szerepet játszott a szerkesztők számára a szűkebb régió magyar olvasóinak tájékoztatása. A felelős szerkesztő tisztában volt azzal, hogy a lap a munkatársak legnagyobb igyekezete mellett sem képes kielégíteni a magyarság tájékoztatási szükségleteit és igényeit, ezért annak tartalmi koncepcióját úgy próbálták meghatározni, hogy „legalább nagy vonalakban tájékoztasson a lendvai és a muraszombati község időszerű társadalmi, politikai, gazdasági és művelődési eseményeiről, amelyek érintik a magyar nemzetiség tagjait”.46 A politikai frázisok és a steril ideológiai terminológia miatt a sokat emlegetett nyelvmegőrző szerepet is csak részben tudta ellátni, nem is beszélve a töménytelen nyelvi botlásról és a körülírással túlbonyolított fogalmazásmódról. A nyelvművelés terén így kevés eredménnyel büszkélkedhetett a lap, az ízlés- és az identitásfejlesztést illetően pedig még csekélyebbekkel. Elemző, kritikai élű cikk, illetve glossza vagy esszé szinte ismeretlen fogalomnak számított a lap életében. A legértékesebbek talán a művelődéssel foglalkozó írások, ezek is legtöbbször csupán dokumentumértékük miatt érdemelnek figyelmet.

Némileg változott a helyzet a 80-as évek végén, amikor már a Népújság tájékán is szabadabb szelek kezdtek fújdogálni. Az első figyelemre méltó lépést a régi újságjellegről a „reviális”, s ezáltal „kezelhetőbb” formára való áttérés jelentette. E sorok írója, a szerkesztő felkérésének eleget téve, vezércikkben sietett üdvözölni a várva várt „újat”, meghatározni szerepét a szlovéniai magyarság életében és kijelölni feladatait: „Egy új Népújságot tart kezében

46 Varga (1984): 84.

S3