Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

nal lépték át Rédicsnél a magyar-jugoszláv zöldhatárt. „A kapott utasítások szerint ezeket a személyeket határőrségünk befogadta és lefegyverezte. Mindezeket a polgári és katonai személyeket befogadó központokban helyezték el.” - állt a cikkben.

A negyedik oldalon a szuezi válság mellett a magyarországi eseményeket is tárgyalta a lap. A Magyarországon tovább folyik a vér című kommentár hírül adta, hogy Nagy Imre avarsói egyezmény felmondását és a szovjet csapatok azonnali kivonulását követeli. „A magyar kormány az ország haladóirányú kibontakozása érdekében mást nem tehetett, mint hogy felmondja a Varsói Szerződést, bejelentse az ország semlegességét a katonai tömbökkel szemben és hogy az Egyesült Nemzetekhez forduljon.” - állt a szűkszavú kommentárban. Ugyanebben a cikkben - valószínű más hírforrás nyomán - olvashatunk a fegyveres felkelés új szereplői, az „erősödő reakciós és antifasiszta erők” megjelenéséről. „A zűrzavar megszüntetése és a polgárháború elkerülése érdekében Nagy Imre kormánya (...) arra kényszerült, hogy a reakciós törekvéseknek is sorozatos engedményeket tegyen” - állt a cikkben. A lap alsó felét a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásáról szóló hír töltötte ki, melynek miniszterelnöke, Kádár János élesen bírálta a Nagy Imrekormány gyengeségét az ellenforradalmi erőkkel szembeni fellépést illetően, amelyek veszélyeztetni kezdték „a magyar szocializmus vívmányait, a nép államát, a munkások és a parasztok hatalmát és az ország létét”. A lapban helyet kapott a Kádár-kormány 15 pontban megfogalmazott „programja” is. Ennek első pontjaként a nemzeti függetlenség és az ország szuverenitásának biztosítása, a másodikként a népi demokrácia rendszerének és a szocializmusnak „minden agressziótól” megvédése szerepelt. A tárgyilagos tudósítás ezúttal sem maradt el, így a szlovéniai magyar lakosság nagy vo43