Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

nalakban saját lapjából értesülhetett a legfontosabb történésekről. Azt azonban mindenki sejthette, hogy a szovjet csapatok újbóli bevonulása a kommunista rend visszaállítását jelenti.

Az 56-os események tárgyalása azonban itt még nem ért véget, hiszen hátravolt azok „hazai” értékelése, amit maga Tito elnök tett meg Pulában, a Kommunista Szövetség isztriai aktívájának elmondott, a lap hat oldalán közölt beszédében. Ezt egész terjedelmében a lap 1956. november 29-i számban37 olvashatták a muravidéki magyarok. A szocializmus időszerű kérdéseiről című beszédben az 1948-as jugoszláv-szovjet konfliktus, a Hruscsov-Tito találkozások mellett a lengyelországi és a magyarországi ügy is helyet kapott. Tito a lengyelországi helyzetet kedvezőbben ítélte meg, hiszen, mint mondta, ott „Gomulka erőteljesen kezébe ragadta az ügyeket”. Mivel Lengyelországban nem jutottak szerephez a reakciós erők, amelyek kétségtelenül léteztek, a szovjet beavatkozás elmaradásával az ország a demokratizálódás és a „teljes függetlenség” útjára léphet - volt a pártvezér és államfő véleménye.

A marsall cicerói kérdés formájában „válaszolt” arra is, hogy miért nem Magyarországon keresztül utazott a Szovjetunióba - mert Rákosi országán nem akart átutazni. Érdekességként elmondhatjuk, hogy Gerőről ugyanolyan rossz véleménye volt a jugoszláv elnöknek, mint Rákosiról. Az első szovjet beavatkozásért is Gerőt tette felelőssé, aki csőcseléknek nevezte a százezres tüntetősereget, s megsértette az egész népet. „Végzetes hiba volt a szovjet katonaságot behívni, amíg tartottak a tüntetések” - fejtette ki Tito. Ahogy súlyos hibának tartotta azt is, hogy egy „másik ország” katonaságát vetették be saját népük megleckéztetésére. Persze, Nagy Imrét is sok

37 Pomurski Vestnik, I. 22.1-7.

44