Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

nagybirtokosokat, a muravidéki magyar kereskedőket pedig szigorú ellenőrzés alá kell vonni, a máshonnan származó magyarokat el kell űzni, a jugoszláv eszmét nem támogató papokat át kell helyezni, az iskolákban pedig meg kell honosítani a szlovén nyelvet.

Kovács összegző megállapítása szerint: a Lendva-vidéki magyarokat 1924. október 1-jével zárták ki a földreformból, éppen az 1920- ban megkötött, 4 évre szóló bérleti szerződés lejártakor. A Maribori Területi Agrárhivatal határozata szerint azok a földterületek, amelyeket korábban szláv nemzetiségű személyek béreltek, továbbra is az illetők tulajdonában maradtak. Nem így a magyar, illetve más, nem szláv nemzetiségűek esetében, tőlük a bérlési jogot is megtagadták. Az így „felszabaduló” földeket a kolonizáció folytatására használták fel, új betelepülők számára tartották fenn. „A Lendva-vidéki magyarságot nagy csapásként érte a földbérlés jogának megvonása, mivel a legfontosabb megélhetési forrásuktól, a földtől vonta meg őket.” - áll az összegzés végén. A kitelepüléssel, illetve elvándorlással főként a fiatal családtagok éltek, számuk az 1925-ben tetőzött második menekülthullám alkalmával elérte az 1000-1200 főt. Nagy részük sohasem tért vissza új, sokszor tengerentúli hazájából.

A másik, e korszakkal foglalkozó muravidéki magyar szerző, Pivar Ella a finánctőke gyors forgatásában élenjáró, sebtében kialakult nagybirtoknak és a pártok tevékenységének nyilvánít nagy jelentőséget a paraszti réteg kizsákmányolásában és tönkretételében. A diktatúra bevezetése után, a 30-as években, ugyanis e területen is megélénkült a politikai befolyás, illetve a gyors egymást követő választásokon a magyar szavazók meggyőzése. A forrásul szolgáló Muravidéki magyar sajtótermékek a két világháború között című írást18

18 Pivar (1985): 101-105.

28