Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

A képzőművészeti tábortól a művésztelepig, avagy 45 év tanulságai, tapasztalatai

Túlzás nélkül állíthatjuk: Lendva, a történelmi Alsólendva művelődés- és művészettörténetének kimagaslóan fontos fejezetét képezi a XX. század utolsó negyede, mely a különböző művészeti ágak megjelenését, a színskála gyors kibontakozását, s nem utolsósorban átlagon felüli minőségi felemelkedést is produkált. Elsőként a sajtó és az irodalom terén indult meg az ébredés a húszas és a harmincas évek, valamint a második világháború okozta dermedtségből. A genius loci kirobbanó, már-már türelmetlen aktivitása, a tunyaság és a tehetetlenség feletti győzelem reménye Szúnyogh Sándor Tavaszvárds című versében szólalt meg, mely 1972-ben egy versválogatás címéül is szolgált. „Kezdjétek elölről, / az első gyermeklépéstől, / iszapok-ingoványok vészeit kerüljétek!” - fektette le az „irányelveket”, hirdette meg a cselekvési programot.

S tényelegesen is elölről kellett kezdeni akkor mindent. A századfordulós nagy fellendülésből ekkorra már alig volt érezhető valami, a sajtótermékekben megjelenő irodalom sem tudott maradandó értékeket felszínre hozni. A nagy szobrászelőd, a dicsfény övezte Millenniumi emlékmű, s sok más történelmi tárgyú kiváló szoboregyüttes megálmodója, a lendvai Zala György műveit, lenyűgöző monumentalitásuk ellenére, ideológiai okokból kiiktatták a művészettörténetből.

1970-es évek eleje azonban a határokkal minden oldalról körülzárt kisváros művelődéstörténete szempontjából rendkívüli válto-223