Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

zásokat hozott. A 30-as, 40-es években született értelmiségi nemzedék, elvégezve tanulmányait, erre az időszakra „ért be”, s vállalt társadalmi szerepet. Nem győzzük hangsúlyozni: a tehetséges fiatalok megjelenése és a genius loci felvállalása mellett mennyire fontos szerepe volt annak a társadalmi miliőnek, amelyben a művészetek virágzásnak indulhattak. Erről Király Ferenc, a lendvai várgaléria igazgatója, restaurátora, művészeti vezetője, a lendvai művésztelep létrehozója tudna részletekbe menő adatokkal szolgálni. A politikai akarat azonban kevés lett volna, ha nincs meg a társadalmi összefogás. Ma már talán megmosolyogtató jelenségként kell értékelnünk a „művészetet a gyárakba” és a hasonló elképzeléseket. Ezekből volt elég, van ahol nem jött be, van, így például Lendván, ahol siker koronázta a kezdeményezést.

Mert valljuk be őszintén: amikor a már emlegetett Szúnyogh Sándor a Népújság 1973. augusztusi számában Lendva várja a képzőművészeket című beszámolójában „képzőművészeti tábort”, „képzőművészeti találkozót” emlegetett, a muravidéki olvasó nemigen volt tisztában azzal, hogy milyen tevékenységről beszélt. S mi a célja az egésznek.

A kommerciális haszonra utalás, miszerint sikeresek voltak a lendvai vállalatok képviselőivel folytatott megbeszélések, hogy „az itt lévő művészek alkotásaiból minden vállalat megvásárolna egyet”, ezzel is buzdítva a „tábor résztvevőit a jövőben megrendezendő táborokon való részvételre”, nagy előnyt jelentett. S az első művésztelepen 6 olyan lendvai, vagy innen elszármazott, képzőművészeti akadémiát végzett festőművész részvételére számíthattak, név szerint: Gábor Zoltánra, a Király házaspárra, Gálics Istvánra, Huzjan Zdenkora, Pandur Ludvikra, akik a 12 muravidéki között is a legkiválóbb alkotásokat hozták létre. A művésztelep „lendvaisá-224