Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

A Pannon Tükör^ a muravidéki irodalom és képzőművészet magyarországi megjelenítője

Irodalmat csinálni, irodalmi életet kialakítani soha és sehol nem volt könnyű feladat. A magyar irodalom bölcsője is ott ringott a Halotti beszéd és az Ómagyar Mdria-siralom tájékán - idézem Czine Mihály professzoromnak, a magyar irodalomtörténet nagy öregjének a muravidéki magyar könyvkiadás 30 éves évfordulója alkalmából mondott beszédét. Nem volt könnyű, sőt „Istent kísértő nagy vállalkozás” volt, s ez már a végeken kibontakozó könyvkiadásra vonatkozik, irodalmi életről ekkor persze csak elvétve lehetett beszélni.

Talán mondani sem kell, hogy az egész tevékenységet, irodalomszervező szándékot nagyon sok politikai gáncsoskodás és ellenszenv kísérte Zalában és Muravidéken egyaránt.

Példának okáért hadd hozakodjak elő eggyel: a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején az Összhang antológia, melyben, mint ismeretes, a későbbi három „megye”, Zala, Vas és a Muravidék alkotói adtak látványosan kezet egymásnak, néhány évvel később csak távolba vesző, elhaló Visszhangként jelentkezett újra. De a kézfogás, a határon átnyúló írói-testvéri jobb mégis fontos gesztus volt. S éppen ebből nőtt ki a - szellemi értékteremtést kísérő gyanú övezte - folyóirat-indítási igény, itt is, ott is. Ez alól némi kivételt jelentett Vas megye, talán mert a Nyugat szelei ott erősebben fújtak, talán, mert a Budapest-centrikus hatalom és cenzúra is szemet hunyt amiatt, hogy az akkor még megyénként leosztva is ritka vidéki és helyi (Vasi Szemle) lapok mellett egy kimondottan irodalmi témá-210