Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

Elköszönés Utassy Jóskától Utoljára az egerszegi zsinagógában megtartott költészet napi Kilencek-rendezvényen találkozhattunk vele. A költők közül ak­kor az elhunyt Rózsa Endrén és Kiss Benedeken kívül mindannyi­an megjelentek. (Kiss Benedek betegsége miatt nem tudott részt venni az esten.) Tehát heten jöttek el a 69-ben indult, rajban fel­­röppenésükkel - ahogy Nagy László írta újszerű világlátásukkal, hangjukkal is nagy meglepetést okozó Elérhetetlen fold antológiában megjelent költők közül. Utassy neve, akinek Tüzem, lobogóm! című kötete már megjelent és Zúg Március című verse országosan ismert­té vált, s az antológia körüli huzavona, majd a hatalom hirtelen engedékenysége, felcsigázta az érdeklődést. Czine Mihály tévébeli bemutatója úgyszintén. A szakmai garanciát azonban mindenkép­pen Nagy László előszava jelentette. „Komoly ügyekről komolyan szólnak. Etikus költők, felelősség­­vállalók.” - summázta a „didergő ezüstfiú”, akinek egyetlen gesztu­sa többet jelentett, mint bármilyen bennfentes megnyilatkozás. A csoport legígéretesebb tagja, Utassy Jóska, népszerűén csak Dzsó, kíméletlen igazságokat fogalmazott meg a hiányzó szabadságról, a „júdás idő”-ről, az elhazudott (eltiport) forradalomról. A hata­lom is felfigyelt az új, 56-ot megidéző hangra és a költő második kötetének megjelentetését hosszú évekig késleltették. 74-től pedig ki-kiújuló betegsége, később fiának korai elvesztése is megtépázta idegrendszerét. Ennek ellenére számos kötete jelent meg, híre, el­ismertsége egyre nőtt. Költői teljesítménye meghozta neki a József Attila-díjat, a Déry Tibor-jutalmat, a Magyar Köztársaság Babérko-200

Next

/
Oldalképek
Tartalom