Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

versszakból és mellékdalból álló „poéma” öt szakasza negatív eseménysort, illetve emberi csoportot mutat be: a „jólétben fürdő hatalmak” álbéke-törekvéseit, a félrevezetett, pénzszagtól megrészegült, „nyomorban tengődő népek” keserveit, a menekültáradatban holtra fáradt, háborúban elhullott emberek buldózerrel történő „elhantolásától” a „rendületlen” kínzásig, minden belefér a csupa negatívumokat felvonultató apokaliptikus látomásba. A mellékdalban megszólaltatott remény az ezredforduló himnikus-elégikus ódájává avatta a zaklatott, rapszodikus gondolati „hosszúvers”-kísérletet. A költő egyetlen olyan jellegű vállalkozását, mely kedvező kilátásokkal kecsegtetett a jövőre nézve. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt ennek az új kezdeményezésnek sem lett folytatása, az életmű torzóban maradt.

„Isten ajándéka. Szellemóriásaink csodás ereje, ne vígy minket kísértésbe!

Teremts nekünk új világot, hogy testvér a testvért, nemzet a nemzetet ne bántsa.

Adj gyermekeinknek örök lángot, hogy az új ezred békéjében élhessenek. ”

Két és fél évtizedes szerkesztői tevékenységének egyik legfigyelemreméltóbb teljesítménye a Naptár, melynek 27 évfolyamát szerkesztette. A Naptár egyaránt volt a muravidéki tudományos élet „enciklopédiája” és hosszú évtizedekig a muravidéki alkotók évente megjelenő irodalmi „antológiája”. A kritikairodalom „egyszemélyes” tükre, szimpoziona, párbeszédformáló/kapcsolatépítő, szelektáló folyóiratpótló kiadványa, fóruma. Tükröződött benne a

194