Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

műveletlenség és a műveltség között feszülő feloldhatatlan ellentmondás, a polgári hagyományokkal rendelkező város kultúrateremtésre való képtelensége, s a „balkáni” szindrómán átesett, gyér költői és helyi-helytörténeti hagyomány. Emellett Szúnyogh a 80-as évek végén indult Muratáj oszlopos tagjának is számított, később főszerkesztő-helyettesi funkcióban nem csak több műfajban közölt, hanem a határon túli irodalmakkal kialakított kapcsolatok erősítésében is segédkezett. így az évente egy-két alkalommal megjelent folyóirat egymást követő számaiban a felvidéki, az erdélyi, a vajdasági magyar irodalom jelen idejéből hozott alkotásokat, egyegy blokk erejéig.

Befejezésül kanyarodjunk vissza Szúnyogh Sándor költészetéhez. Egyik utolsó versében, melynek témája éppen az általa szerkesztett Alsólendvai képeslapok díszes és sokszínű albumának munkálatai során érinthette meg, nem az elmúlás jól ismert formáját ölti a halál. A „régi képeslapok árnyékába” temetkező költő „önző” és magányos tevékenységét végző (szerkesztés) „árnyalakjának” kalapemeléssel köszönnek „vissza a szembenéző ablakok”. De nem elégszik meg csupán a látvánnyal a riporter-újságíró-költő, s így magát egy kitörölhetetlen „örök objektívbe”, a kirakati üveg tompán fénylő közöny-börtönébe zárja.

Ha lesz egyszer himnusza a muravidéki és a lendvai, számában megfogyatkozott, de intellektuálisan megerősödött magyarságnak, akkor az a Halicanumi üzenet lesz - vigasztalta egyszer valaki a költőt. Történelem és ma, Attila király és Kerka királynő, Caesar hadai, a távoli provincia (limes), s a római üstökös után „köröző” költőién a főszereplői az erős lokálpatrióta szellemben írott, kavargó érzéseket hordozó versnek.

195