Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)
IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések
dalmi „erőszaktól” való megtisztítására nyelvi kommandót kellene felállítani. Egyik utolsó versében, sajátos szúnyoghi építkezéssel, a következő látleletet adta: »(■■■) várjuk a csillaghullást az igaz szó hadrendi teljes felvonulását életünk katonás parádéjának meteorokkal kirakott főterén. ” (Miként...) Az anyanyelv-állapot ügyének felvállalása után, igaz csak későn, az „igaz szó” került érdeklődése centrumába. Máskor ismét szellemóriásokhoz fordult, a kultúra meghatározó alakjaihoz fohászkodott: József Attilát, Latinovits Zoltánt, Lorcát, Nerudát, Prešerent és Krleždt hívta segítségül, attól rettegve, hogy a „szavak hullámvölgybe” jutnak. Egyik versében a biztatás önmagának és paraszti sorból felemelkedni vágyó pálya- és nemzedéktársainak szól: „O, ne feledd ifjú parasztkölyök becses mivoltodat! Kilépve a világba kezet fogva a rohanással örök holnapokkal mindig hozd magaddal 190
