Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

Már első verseiben is jelen van az európai tájékozódás, mely avantgárd, majd később neoavantgárd szövegeit íratta vele. A Halicanumi üzenet és a Hóvágy is tele van költői kísérletekkel, amelyek közül az Európán túli irodalmi „tartományban” honos, japánkínai gyökerű haiku-versek sem hiányozhatnak. Rendíthetetlenül hitt a szó erejében, ezért gyakran egyszavas-egyszótagos verssorokat is használt, melyeknek nagy jelentőséget tulajdonított: a költői szárnyalás lehetőségét vélte bennük felfedezni. A nagy tett című versében a szó és jelentése közötti összefüggés iránti bizalmatlanságot juttatta kifejezésre. A versre várva címűben pedig az alkotókedv elapadása, a szóra „várakozás” ironikus megközelítését kapjuk, a versírás aktusának blaszfémiáját:

» (-)

talán majd megérik,

megérik egyszer bennem,

kifakad belőlem a szó,

a szó-vers

ülök,

várok,

JÖHETNE MÁR!”

Korábban utaltam rá: amitől leginkább félt, a nyelvhalállal rokon szóhalál és a vers „agyagtábláinak” összezúzása, a kultúra és a művelődés, valamint az életkapaszkodóként szolgáló ősi hagyomány eltűnése. S hogy félelme nem volt teljesen alaptalan, azt éppen a hatvanas és hetvenes évek muravidéki magyar nyelvállapota igazolta. A családba visszahúzódott, sok nyelvjárási és új, idegen elemmel dúsított, torzult magyar nyelv. Amelynek javítására, társa-189