Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

„nesztelen és esztelen színészkedéssel ellessük mások szándékát, és bevonulunk a tanácsterembe felszólalunk, hogy mi is éppen azt javasoljuk, amit az elnök elvtárs. ”

(Helyzetkép)

A társadalmi egyenlőtlenségek más formái is felbukkannak a nyolcvanas évek közepén megjelent, immár érett lírikus gyűjteményében, a Hóvágyban.

A költői kérdésekből csak gyanítható, hogy a finoman figyelmes, hízelgő és szófogadó emberi magatartás mögött csakis a „selymes érdekek”, azaz a korrupcióra való készség húzódik meg. Az élet sűrűjében lévő alkotó lépten-nyomon tapasztalta a társadalmi viszszásságokat, információért nem kellett a szomszédba mennie, látta a szocialista társadalom csődjét, a „stabilizáló szándék” uralkodó elit által rendezett színjátékát.

Ugyanúgy látta az értékek pusztulását is, az új nemzedékek „rezolúciókkal” és „TMASZ-törvényekkel” egyengetett hamis világát, varázstalanított, illúziómentes álmait. A probléma összetettségét Nemzetiségi sors című versében ekképpen fogalmazta meg:

„Sokasodnak a szónoki emelvények tengerré dagad a locsogás értéknek nevezik a tunyaságot és vállunkra nehezedik a magyar átok. ”

187