Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)
I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században
jedésű járás központjává vált Alsólendva 1872-ben járási bírósági székhellyel is rendelkezett. Még ugyanebben az évben megkezdte működését a polgári iskola, majd egy évvel később a helybéli takarékpénztár. Járási körjegyzőség 1876-tól, csendőrség pedig 1884-től működött a városban. Ezek a tényezők, ahogy a vasút megépítése is, egyfajta polgári életmód kialakulását eredményezték a dél-zalai kisvárosban. Alsólendván, a XVI. századi előzmények után - amikor is a település a vándornyomdából kikerülő 1573-as keltezésű protestáns könyvekkel máról-holnapra a Dunántúl egyik meghatározó kultúrcentrumává vált -, 1889-ben találunk újra nyomdát. Itt nyomtatták ki ez év januárjában az Alsó-Lendvai Híradó című hetilap első számát. Elkésettségről nemigen beszélhetünk, hiszen a mai értelemben vett első tömeglapot, a Kis Újságot a lendvai lappal egy időben kezdték nyomni. A gyors, szinte robbanásszerű fejlődés az információáramlás, a hírközlés előtt is új távlatokat nyitott. Az Alsó-Lendvai Híradó első szerkesztője Pataky Kálmán volt, s a hetilapként jegyzett sajtótermék fejlécén „vegyes tartalmú” meghatározást tüntetett fel. A nyomdatulajdonosok gyors cserélődése azonban két év után a lap megszűnését eredményezte. 1897-től Alsólendván új hetilap indult, Délzala címmel. A lap, koncepcióját tekintve, többfajta igényt próbált kielégíteni: a társadalmi, közéleti és gazdasági kérdések mellett a helybéli hatóságok és közjegyzői egylet, valamint az Alsólendvai Takarékpénztár hivatalos közlönyi szerepét is betöltötte. A Délzala is tiszavirág életű volt, mindöszsze két év alatt megszűnt. Helyébe az Alsó-Lendvai Híradó lépett, amely két évtizeden keresztül működött, 1919. július 20-ig jelent meg. A viszonylag hosszú élet titka abban rejlett, hogy Andor Pál felelős szerkesztő mellé Balkányi Ernő nyomdatulajdonos, a lap fő mecénása is feliratkozott, aki a lapkiadáson kívül igen széles körű 16
