Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

III. A muravidéki tudományosság évtizedei

ismét remekelt hogy fegyverbe szólította a népet a szovjet hadsereg ellen és a nyugati imperialistákhoz fordult segítségért, veszélybe sodorva ezzel a „szocializmus vívmányait”.

Ezért a szovjet beavatkozást szinte szükségszerűnek tekintette, meakulpázva bár, hogy a jugoszláv vezetés sohasem támogatta a más országok belügyeibe való beavatkozást, de e nélkül a szocializmust, mint „legfőbb értéket” súlyos csapás érte volna. Végezetül azt a reményét is kifejezte, hogy a sztálinista erők is belátják, hogy ilyen módszerekkel nem szabad kísérletezni, végső következtetésként pedig arról beszélt, hogy a szocializmus eszméjét ismét „borzalmas csapás érte”.

Szúnyogh Sándor2 közvetlenül tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála előtt tette közzé 1956 hősi harcához kapcsolódó itthoni emlékeit. A lendvai algimnázium 3. osztályos tanulója így emlékezett 1956-ra: „Mi, gyerekek a 2. világháború után együtt nőttünk fel a határokon ide-oda lövöldözésekkel, az itt élő lakosság meghunyászkodásával, hiszen még az iskolában is azt tanultuk, az olvasókönyvekből és a történelemkönyvekből, hogy mi magyarok »okkupátorok« vagyunk”. A mindenre nyitott kamasz arról is beszámolt, hogy a lendvai iskolában milyen nagy figyelmet szenteltek a magyar nép függetlenségi harcának, így például egyes tanárok az óra elején gyakran megbeszélték a gyerekekkel az új fejleményeket. Szúnyogh, aki „élt-halt” az újságért és a rádióért, nemcsak az iskolában, hanem apja borkimérésében és az alsólakosi rádiótulajdonos házakból kiszivárgó hírekből is sokat tanult. A szlovén újságokat a fordítás és a közlés lassúsága, valamint az információhiány miatt nem tartották fontos információforrásnak. Ezekhez képest még a

2 SZÚNYOGH-NAPTÁR (1997): 156.

166