Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)
II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története
te csak néhányszor hozott írásokat hazai alkotóktól és a. Naptár évkönyv, valamint a Lendvai Füzetek tematikus számai. A Vajdaság irodalmi közvéleménye még a Tavaszvárás megjelenése után is hosszú évekig figyelmen kívül hagyta a szlovéniai magyar irodalmárokat. Hasonlóan közömbös vagy elutasító fogadtatásban részesültek az anyanemzet vezető irodalmi köreiben. Egyedül Zala és Vas megye toliforgatói, meg néhány író-költő barát fogadták el ezt az irodalmat az egyetemes magyar irodalom és kultúra újabb hajtásaként. Ilyen előzmények után jelent meg a Muratáj című irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat első száma 1988-ban. Indítását a szlovéniai magyar írók és költők megjelenési vágya, belső publikálási kényszere diktálta. Kiadóként a Szlovéniai Magyar írócsoport jegyezte, Varga József főszerkesztővel, illetve Szúnyogh Sándor szerkesztővel. 1995 óta a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI) adja ki. 1997-től rovatszerkesztői lettek: Bence Lajos és Göncz László. Tervezését, nyomdai előkészítését a 90-es évek elejétől a Népújság szerkesztősége vette át. A Muratáj összeállítási koncepciójában a 2000-es évek elején nem történt változás: belső felépítése, rovatai megmaradtak a megelőző évtizedekhez hasonlónak. Talán csak annyiban módosult a szerkesztési irányelv, hogy láthatóan több társadalomtudományi anyagot publikáltak a kisebbségkutatás, a néprajz, a dialektológia, a történelem, az irodalomtörténet és az irodalom területéről. A kitűzött célok azonban csak részben teljesültek, hiszen igaz, hogy a szlovéniai magyar értelmiség és írók számára új publikálási „felület” nyílt, de a lap az eredeti szándékként szereplő hídépítés és kapcsolatteremtési törekvés ellenére, a magyar, igencsak szerteágazó folyóirat-kultúra respublikájába nem kapott bebocsátást. így elszigeteltségben és légüres térben egyedül a helyi értékek felmutatása jutott neki 148
