Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

osztályrészül. A szerkesztőség anyaggyűjtési elszántsága dacára, kampányszerű működtetéssel, a tervezett évi két szám 2000-et követően - az intézeti (MNMI) elfoglaltságok és a kis irodalmi csoportosulás mindenese, motorja, Szúnyogh Sándor halála után - az évkönyvek sorsában volt kénytelen osztozni: évi egy megjelenéssel. Nem sikerült az eredeti célkitűzésben szereplő kritikai attitűd érvényesítése sem, a szerkesztő hosszan tartó betegsége miatt, s a kvalitás-érzék is hiányként jelentkezett. A folyóirat körül nem alakult ki semmiféle mozgalom, sem a regionális, sem az egyetemes felé, a lokális irodalmon belül pedig pangás jelentkezett. A kéziratokat inkább jobb nevű magyarországi lapoknál, kiadóknál próbálták elhelyezni az írók, illetve a tudományos kutatók. így ismét a 60-as és 70-es évek súlytalansága „nehezedett” az itteni irodalomra, s a teljes visszhangtalanság. A lapban ugyan jelentek meg recenziók, de még a hazai termés kritikai számbavétele sem történt meg. S ennél is súlyosabb, hogy a többségi nemzet érdeklődését sem tudták viszonozni a Muratáj szerkesztői, írói. A lap különszámokkal próbálta a műhely és az irodalmi mozgalom jelleget pótolni, az éves oldalszám-kvótát kitöltendő, például a Millennium (2000), az 1956- os magyar forradalom 50. évfordulója (2006/1-2. sz.) kapcsán, és versválogatás jelent meg, Szépbe szőtt hit... címmel a főszerkesztő, a 80 éves Varga József tiszteletére (Muratáj 2010/1-2. sz.). A Muratáj egyik különszáma (2008/1-2. sz.), Színes hangok, beszélő képek címmel, a magyar nyelvű rádiózás 50 éve és a magyar nyelvű tévézés 30 éve kapcsán az elektronikus média fél évszázadának szerzői lenyomata, a programtervektől a Szlovén RTV Stúdió lendvai egységének nehézségeiig. A folyóirat fő- és felelős szerkesztője a kezdetektől Varga József, rovatszerkesztői pedig Bence Lajos és Göncz László voltak. Kiadója a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, a

149