Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

re, egy önálló, irodalmi, művelődéstörténeti és kritikai folyóirat elindítására. Az első lépést 1985-ben sikerült megtenni, amikor a Népújságnak jelent meg Muratáj című irodalmi melléklete, amit a lap kulturális rovatának gazdája, Szúnyogh Sándor újságíró szerkesztett. Bevezetőjében a következőket írta 1985. december 27-én: „Legyen a Muratáj vidékünk művelődési tükre, irodalmi munkásságunk szócsöve és alkotótevékenységünk szigorú porondja, ahol kritikai csatákban izzik a toll és érik az agy.”

A leendő főszerkesztő említett, „derűlátásra” buzdító felhívásával, a magyar irodalom és irodalomtörténet teljes irodalompolitikai fogalomkészletét is megalkotta. A Népújság negyedik számú irodalmi mellékletében, amely 1987. július 19-én jelent meg, e sorok írója az „építő jellegű” kritika fontosságát hangsúlyozva megjegyezte: „Irodalmunk csak így, a kritikával kiteljesedve léphet túl - érzésem szerint - a megfeneklett helyzeten, az olvasókkal való termékeny kommunikációja által.” A három irodalmár esztétikai és kritikai igénye kifejezte azt az elvárást és óhajt, ami elősegítette a Muratáj folyóirat megszületését. A 45 utáni, késéssel induló muravidéki magyar irodalom, melynek első állomása Vlaj Lajos 1961- ben megjelent verseskötetéhez kapcsolható, a hagyománynélküliség miatt csak nehezen tudott kibontakozni. Újabb 10 év elteltével a Naptár körül csoportosult fiatalabb generáció tagjai, Szúnyogh Sándorral az élen, az 1972-ben megjelent Tavaszvárás antológiában már előleget adtak a 70-es 80-as évek várható irodalmi terméséből, műfaji kötődésükről, irányultságról, ideológiai hovatartozásukról. Egyikük egy interjúban később kifejtette: az egyre bővülő igények kielégítése volt a legfontosabb, hiszen a 70-es években sem álltak tárva-nyitva a szerkesztőségek a muravidéki alkotók előtt. Közlési lehetőségként egyedül a Népújság állt rendelkezésükre, amely éven-147