Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

Összegző megjegyzések

A szlovéniai magyar irodalom áttekintő tanulmánya nem a teljesség igényével készült, de fontos törekvése, hogy a tárgyalt szerzőket és műveket - élőket és holtakat - az egyetemes magyar irodalom térképén helyezze el. Az irodalmi folyamatok, ritkábban vizsgált jelenségek, mint pl. a gyermek- és ifjúsági irodalom, a recepció és a kapcsolatépítés érintésével, a szerveződés vázolásával, valamint a kritika születésének, erősödésének feltárásával, a folyóiratok, kiadványok bemutatásával, a muravidéki magyar irodalom sajátos művelődéstörténeti tükrének is tekinthető. Kontra Ferenc81 költő és irodalomtörténész az 50 éves évforduló kapcsán az önmeghatározás fontosságát emelte ki: „Oly sokáig sorolgattak bennünket kívülről kisebbséginek, nemzetiséginek vagy éppenséggel határon túlinak, hogy ideje volna mindenkinek meghatároznia, definiálnia saját magát, függetlenül attól, mit gondolnak erről mások”. Ez azért is fontos, mert: „Csak akkor nem leszünk határon túliak az egységes magyar irodalomban, ha mi magunk nem nevezzük magunkat annak. Én nem találkoztam még olyan íróval sehol, aki határon túliként definiálta volna alkotói teljesítményét”.82

Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik Garai László (2001) is, aki a határon túli műhelyek, az egyetemes magyar irodalom „belső”, csak önmagával mérhető szerveződéseinek fontosságát emeli ki, amikor kifejti: „Ma már ezekből az autentikus vagy kevésbé autentikus műhelyekből tevődik össze (inkább) a magyar irodalom, kultúra egésze, mint a korábbi államhatárok által kipécézett és elpo-81 KONTRA (2011): 11.

82 Uo.

141