Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

csoport öntudatra ébredését is elősegítsék. A fenti fejtegetésből is következik, hogy amennyiben mozgató-mozgósító erővel bír egy irodalom, úgy a közösségteremtésben és önszervezésben is szerepet tud vállalni, akár az írott művek által, akár úgy, hogy az írók maguk is felvállalnak bizonyos szerepeket.

A nyolcvanas évek az irodalomszervezés területén hoztak némi újdonságot, hiszen az irodalom szabadságharcát vívta az elismertségért, a Szlovén írószövetségbe azonban így sem sikerült a felvétel, éppen a „kettős kisebbségi” állapot miatt: a vajdasági recenzens - egy kivétellel - nem tartotta elég színvonalasnak a szlovéniai magyar alkotók műveit. Ha azt vesszük, hogy Vlaj Lajos tagja volt a Szlovén írószövetségnek, ez a döntés mindenképpen meglepő.47

A Muratáj megjelenését nem is annyira az új fórumteremtés és a megjelenés rendszertelensége, mint a kritikai igény sürgette. Annál is inkább, hiszen a Naptár szemle jellege kezdte a kalendáriumi tartalmakat kiszorítani, ezek el-elmaradozását azonban az olvasók és a közvéleményt képviselő szerkesztői bizottságok nem vették jó néven. Rövid távon megoldást kínált a Lendvai Füzetek periodikus kiadvány, mely az aktuálpolitikai, „társadalmi” elvárásnak megfelelt (pl. a népfelszabadító háború és a muravidéki baloldali mozgalmi élet még fel nem tárt emlékeinek közlésével), de helytörténeti és irodalomtörténeti tartalmakkal, tematikus számokkal is jelentkezett, évente legalább egy alkalommal. Irodalmi szempontból három fontos évfolyama jelent meg: a 7. számban Vlaj Lajos költészetének (1983) első, esztétikai megközelítésű, elemző-értékelő bemutatására vállalkozott e sorok szerzője. A másik, a Svitanje-Pirkadat, alkotásokat közölt fiatal költőktől, íróktól, többek között a pályakezdő

47 BENCE [1996]: 111-112.

111