Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

berséggel bocsátja vissza, szülőföldjére a komoly feladatvállalásra, későbbi nagy munkára kiszemelt fiatalembert. A vékony kötet méltatói, Kontra Ferenc és Vajda Gábor, mindketten a Vajdaságból, az enyhén világfájdalmas hanghordozásra (Vajda), a Nagy László-i hangütésre és a népi mitologizmusra figyeltek fel, valamint a filozofikus rövidversekre, az axiómaszerű, szikár közlésre.32 Második kötetében, a Létleletben Péntek Imre letisztultabb életérzést, s ami még ennél is fontosabb, „a tiszta szó” bűvöletében fogant versépítkezést fedezett fel. Láng Gusztáv pedig a kötet sikerültebb darabjait a terjedelmesebb, monologikusabb versek közt találta meg, melyekben „az emlékező epika leíró képei dominálnak...” A „múlt-fürkészés” - mint írta - „ezáltal válik a szabadság - a szó, a gondolat, a költészet egyetemes szabadsága - esélyeinek latolgatásává, „az én szabadságom”, a „mindenki szabadsága” fokmérőjévé”.33

„A sors azzal a keggyel ajándékozott meg, hogy részt vehettem egy nagyszerű, akkor még csak a kaland lehetőségével kecsegtető vállalkozásában, amelyet később egyre sűrűbben muravidéki, illetőleg szlovéniai magyar irodalomnak neveztünk” - írta a Mura menti irodalom harmadik nemzedékének magányos utasa, aki magánmitológiát teremtve, sajátos hangulatú versekkel rukkolt elő.

Az újabb kritika szerint (Szalai Zsolt) a szerző irodalom-esztétikai fejtegetéseiben gyakran körüljárt fogalomkörét, valamiféle „teremtő dilemma” mentén lehetne kijelölni, melynek ívét a Tóth Arpád-i „lélek balga fényűzésétől” a világteremtő eszmékig, a József Attila-i „idegnyugtató felhőjátéktól” „az idő jó eltöltéséig” lehetne megrajzolni.34

32 BENCE [1996): 108.

33 Uo. 109.

34 SZALAI [2006): 63.

102