Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)
II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története
Harmadik, Rá-olvasások (2000) című kötetében Lendva nagy szülöttéhez, Zala Györgyhöz írt hosszabb lélegzetű versében (Oda a hazatérőhöz) a „menni vagy maradni” dilemma az „elmenni vagy visszatérni könnyebb?” dilemmával bővült ki. Szalai Zsolt szerint: „(Azonban) mégsem az összehasonlításon van a lényeg, hanem a már választott pozíció következetes vállalásán... Már az Alkaiosztól választott mottó is sugallja, hogy mindez nem elég. A gyávaság, a múlt megtagadása az elődök megszégyenítése is egyben, tehát a cselekvő személyiség imperatívuszának, a lokális felmutatásának és az egyetemesbe emelésének feltétlen megvalósítása megkerülhetetlen igényként fogalmazódik meg.” Ugyancsak Szalai figyelt fel már az 50. születési évforduló alkalmából megjelent Hazatérítő (2006) című kötetben, illetve a negyedszázados költői pályát áttekintve, arra, hogy Bence költészete posztmodernnek tekinthető, mely „lokálisból teremt mitológiát... sőt nyelvi eszköztárát tekintve avantgárd is, például az asszociációs képalkotás okán, mégis távol áll attól az irodalomtudományi diskurzustól, amit találóan díszkurzusnak, kuruzslásnak nevez”.35 A kötet gondolati jellegű hosszúverseitől érzékelhetően eltérnek az asszociációs játékok, önironikus forma-gyakorlatok, melyekről (.A hidakról és vágóhidakról, Ülnöm adjatok!) Szemes Péter ezt jegyezte meg: „a »verstanulmány-mesterkurzus« szándékolt megoldásaival - amint a mellékszövegben jelzi - a szabad versalkotás módszerének »ad kegyelemdöfést«. Az Ülnöm adjatok! még tovább megy: szóösszetételei, erőltetett kínrímei, az eltérő kontextusba átemelt vendégsorok a befogadók alacsony (esztétikai) igényeit, egyúttal az azt meghaladni képtelen alkotókat gúnyolják, majd a kommunista/ 35 Uo.64. 103