Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Szlichot - A bűnbánó imák - Klasszikus zsidó művek magyarul 11. (Budapest, 2019)
A második nap - Ásréj
27 SZLICHOT - BŰNBÁNÓ IMÁK A MÁSODIK NAPRA םחרכ Mint az apa gyermekein, úgy könyörülj rajtunk, Örökkévaló! Az Örökkévalónál van a mentség, népeden áldásod örökké!’ A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene az erősségünk mindörökké!2 Seregek Ura, boldog, aki Benned bízik!3 Örökkévaló, segíts meg, Urunk hallgass meg minket, amikor Hozzád fordulunk!' חלם Bocsásd meg e nép vétkét nagy szeretetedben, amint élnézéssel voltál irántuk Egyiptomtól mostanáig3, s ott az is írva van: רמאיו Akkor így szólt az Örökkévaló: Megbocsátok, ahogy mondtad!6 הטה Fordítsd erre füledet, Örökkévaló, nyisd fel szemeidet és lásd romlásunkat, meg a Várost, mely Nevedről van elnevezve! Mert nem igaz voltunkra, hanem végtelen irgalmadra támaszkodva visszük eléd imáinkat! Örökkévaló, hallgass meg, Örökkévaló, bocsáss meg, Örökkévaló, figyelj fel és cselekedj, ne késlekedj, a magad kedvéért, Istenem, hiszen Nevedről nevezik városodat és népedet!7 וניהלא Istenünk, atyáink Istene! םא Ha bűneink sokasága meggyarapodott, ellenünk vádlóként szót emelt, vastagon, mint fonott kötél, hogy bennünket elválasszon egymástói, ne fogd vissza irgalmas útjaid. Megfogadtad, hogy irgalommal viseltetsz és, hogy olyan vagy, mint kezdetben voltál; emlékezz közösségedre, melyet magadnak birtokul szereztél, legyél nagylelkű annak maradékával, kit elsőszülöttednek hívsz. Elhoztál bennünket, mint kik város magasán lakoznak; félelmetesek kiálló sziklájára telepítettél bennünket; mégis hirtelen kígyók helyén morzsoltál szét bennünket; hogy ezzel teljesítsd azok óhaját, kik régen ezt várták. A sok történés és a borzasztó rettegés, lelkem utálatos porba tépted ki; támogasd, kinek hasa a földbe lett leszúrva, ébredj fel, miért [tűnik úgy, hogy] alszol, Te, ki reményünk vagy? Bárcsak akaratod lenne, hogy hogy kihirdesd bebörtönzöttjeid kiszabadulását; megrövidítve szenvedésüket; gyújtsd egybe szétszórottaidat, elkóborolt nyájad, zárd be száját azoknak, kik bűneit ismerik. Őrizd meg irgalomról tett esküdet és fogadalmad, melyet a tökéletessel [Jákobbal] kötöttél, és azzal, kinek hamvai tornyosultak [Izsák], és [oltárok] építőjével [Ábrahámmal], Ó hatalmas! Bárcsak elhozná a békét, hogy ne legyen több szégyen; fordítsd az időket a jó irányába. Bár Jákob kicsi és szegény, beteges, szétszórt és elhagyott, [legyél számára] élet és kegyelem, erőd és őrtorony, hisz hatalmad így is óriási.
