Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Szlichot - A bűnbánó imák - Klasszikus zsidó művek magyarul 11. (Budapest, 2019)

Szilchot Gedáljá böjtjének napjára - Ásréj

182 SZLICHOT - BŰNBÁNÓ IMÁK GEDÁLJÁ BÖJTJÉNEK NAPJÁRA

חלם Bocsásd meg e nép vétkét nagy szeretetedben, amint élnézéssel voltál irántuk Egyiptomtól mostanáig,1 s ott az is írva van:

רמאיו Akkor így szólt az Örökkévaló: Megbocsátok, ahogy mondtad!'

הטה Fordítsd erre füledet, Örökkévaló, nyisd fel szemeidet és lásd romlásunkat, meg a Várost, mely Nevedről van elnevezve! Mert nem igaz voltunkra, hanem végtelen irgalmadra támaszkodva visszük eléd imáinkat! Örökkévaló, hallgass meg, Örökkévaló, bocsáss meg, Örökkévaló, figyelj fel és cselekedj, ne késlekedj, a magad kedvéért, Istenem, hiszen Nevedről nevezik városodat és népedet!3

תא Azért jöttem korán, mert keresem az Örökkévalót ahol megtalálom, hogy bűneim után kérjek engesztelést, mert vörössé váltam, mint a bíbor. Szívem megfordul és sajog, én pedig émelygek, mint aki alszik. Majdnem Szodomává lettem, és Gomorához hasonlatos. Mint egy házasságtöréssel meggyanúsított asszony, egy hitszegő, megalázott. Mint piszkos ruha, mint kabát, mely vérben ázik. Most pedig nincs aki értem szóljon, aki értem imádkozzon. Lásd Örökkévaló és vedd számításba, mert tőrékénnyé váltam. Az egyszer megtisztelt törékennyé vált a szentségtörő kezei közt. Örökre el lett adva, semmiért és nincsen ki kiváltsa. A biztos alapokon nyugvó [Templom-hegy] elsüllyedt, és az Ariel [a Szentély]4 le lett rombolva, Izrael dicsősége az égből a Földre lett letaszítva. Meddig lesz még Izrael átadva érdemteleneknek és romlottaknak? Üldözőim oly sokan vannak, mint a sáskák, elnyomóim igen erősek. Ha belegondolok pusztulásomba, romjaimba, elhagyatottságomba, lelkem inkább fojtásra vágyakozik, halálra, semmint, hogy csontomon maradjon. Mert csontom miatt, mely el lett törve és ketté lett hasítva azok által, kik téged bőszítetek, téged haragítottak, azt mondtam: ״Nem tudom már dühödet és haragodat viselni. Vedd szívedre kedveseid megváltását, hisz neveden hivattatik a város és ez a nép. A Te néped, elszórva, szétmosva minden településen, emlékeznek rád fájdalmukban, téged félnek tettekben és gondolatban. Süllyedj el szemtelenség, hajítsad el és szüntesd meg a visszaesést! Urunk, halld meg hangunk, füled legyen nyitva könyörgéseink előtt, fogadd ajkaink remegését mint kellemes illatú áldozatot. Védelmezőnk, téged keresünk, benned van bizodalmunk, mert e Te neveden