Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Szlichot - A bűnbánó imák - Klasszikus zsidó művek magyarul 11. (Budapest, 2019)
A harmadik nap - Ásréj
46 SZLICHOT - BŰNBÁNÓ IMÁK A HARMADIK NAPRA םחרכ Mint az apa gyermekein, úgy könyörülj rajtunk, Örökkévaló! Az Örökkévalónál van a mentség, népeden áldásod örökké!' A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene az erősségünk mindörökké!2 Seregek Ura, boldog, aki Benned bízik!3 Örökkévaló, segíts meg, Urunk hallgass meg minket, amikor Hozzád fordulunk!3 חלס Bocsásd meg e nép vétkét nagy szeretetedben, amint elnézéssel voltál irántuk Egyiptomtól mostanáig3, s ott az is írva van: רמאיו Akkor így szólt az Örökkévaló: Megbocsátok, ahogy mondtad!6 הטה Fordítsd erre füledet, Örökkévaló, nyisd fel szemeidet és lásd romlásunkat, meg a Várost, mely Nevedről van elnevezve! Mert nem igaz voltunkra, hanem végtelen irgalmadra támaszkodva visszük eléd imáinkat! Örökkévaló, hallgass meg, Örökkévaló, bocsáss meg, Örökkévaló, figyelj fel és cselekedj, ne késlekedj, a magad kedvéért, Istenem, hiszen Nevedről nevezik városodat és népedet!7 וניהלא Istenünk, atyáink Istene! ןיא Útjaid nem olyanok, mint húsból-vérből valóké; hol marad hát buzgóságot és örök megnyugtatásod? Lányod, ki kiválasztott hajlékod őrzését végezte, most idegenek hatalmába került, többé nem tud hozzád folyamodni. Felkiált: ״Hiába vagyok mátkám jegyese, utálatosság uralkodik rajtam, elnyom, eltapos.” Halált kíván magára, mégis kényszerből tették félre. Anya válólevél nélkül lett elküldve, gyermek árvává lett, pedig el sem bocsátották. A kert, mit korábban gondosan őriztek, most gazzal és bogánccsal teli, a lepecsételt kút pedig elhagyatva, romokban. Haragod mindössze egy pillanatig tart, ám most mégis minden más: szent koronák lettek elbocsájtva; a barát szeretője, ki olyan volt, mint drágakő szikrája, most elhagyatva, levetve, mint züllött asszony, kire álarcot festettek. Ki egyszer oly gyönyörű volt, most megsebzett a munka által, sebei gyógyíthatatlanul tátonganak; a bosszú napja el lettek zárva, a megbocsájtás napjának kapuja bezárva. A teherhordó ereje elfogyott a szörnyű súly miatt, aki a mészárlástól megmenekült megrokkant és lebénult, fáradhatatlanul bolyong, kemény, fáradtságos munkáját más aratja le. Az egykor buja és termékeny talaj, most miért lett tűzre való gaz és tövis? Magasságos Védőnk, ki nem alszol, termékeny földünk most Básán marháinak legelője.
